„Mi köze az oroszlánnak a magyarok eredetéhez?”

Azt, hogy a szkíták indoiráni népek voltak tehát közük volt Indiához, Iránhoz, tudtommal senki nem tagadja. Azt sem, hogy az un. ugor-magyarok időszámításunk előtt hosszú ideig indoiráni (ázsiai és európai szkíta) környezetben éltek, és az oroszlánt, mint hatalmi jelképet a méd-perzsa világból ők is átvehették.

Az oroszlán, mint hatalmi jelkép egyértelműen Perzsia, Mezopotámia irányából érkezhetett a nagy eurázsiai sztyeppére.

Ne gondoljatok a perzsa oroszlánra úgy, mint a nagyon távoli múltban élő állatra. Az ellene folytatott több ezer éves öldöklő hadjárat ellenére a perzsa oroszlán megérte a XX. századot. A Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi részlegének 1956-ban szétlőtt gyűjteményében még volt kitömött perzsa oroszlán.

Az egyik utolsó iráni oroszlánt egy Zelosoltan nevű vadász lőtte 1919 előtt. Iránban az utolsó oroszlánt két amerikai vasútépítő mérnök látta Derful városa mellett, 1942-ban [Heavey 1943; Harrington 1977, 72].

Az oroszlán Perzsia zászlajának és szimbolikájának állandó tagja volt. Perzsa domborművek, műtárgyak és pecsétek sokaságán látható már 5000 éve.

Ez a néhány sor az oroszlán hatalmi jelképként megjelenéséről szól az eurázsiai sztyeppe szimbolikájában. Megint más kérdés az afrikai oroszlán és Róma, valamint a középkori nyugat-európai heraldika kapcsolata. A kettő egybemosása kizárólag zűrzavart okozhat.