Ez igaz, mert sokaknak a tanítás tartalma helyett a személy a fontos. Attól lesz hiteles. Mindegy, hogy mit mondott az illető, a lényeg, hogy számára hiteles legyen. A tanítást utána meg úgy csűri-csavarja, hogy számára elfogadható legyen….

 

Íme egy példa, mely korábban már szóba került, ezért csak emlékeztetőül:

 

(Szőlős)gazdaember esete (Mt 20)

„De mi az üzenete a példázatnak? Először is az, hogy a példázat szerinti gazda, vagyis Isten szabad valaki. (...)

A Gazda szabad. Szabad arra, hogy úgy cselekedjék bárkivel, a javaival, ahogyan azt Ő jónak látja. Isten szabadságára mutat rá Jézus. Éppen az igazságtalannak tűnő bérezés miatti felháborodás által akar rámutatni Isten igazságára, az isteni rendre, az Isten országának a másféle törvényeire. Hogy az Isten másképpen gondolkodik. Joga van hozzá. Úgy gondolkodik, cselekszik és dönt, ahogyan ezt Ő jónak látja. Kinek mi köze hozzá? Nem ránk tartozik. Úgy dönt a javairól, ahogyan azt Ő jónak látja."

(forrás: http://www.refpasaret.hu/pasaret/pred.php?id=77)

 

A bérezés  nemcsak igazságtalan, hanem a velejéig aljas szándékot takar, nem részletezem, bárki beláthatja, kivéve, ha nem akarja…

 

És ehhez lenne hasonlatos az Isten Országa?! Brrr…

 „Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.”

Ha ott is az igazságtalan bérezés/megmérettetés (utolsókból az elsők) az irányadó elv, akkor jobb messzire elkerülni….

 

De szerencsére Jézus mást (is) mondott: „…mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” Mely kinek-kinek erkölcsi tartása, belátása szerinti gondolataiban, tetteiben nyilvánul meg.

Lehet választani...