Véleményem szerint a gravitáció közvetlenül nem segít, viszont az agytörzsben sok idegpálya fut össze egymáshoz közeli helyen amelyek laza kapcsolatban is állnak egymással. Ha megváltozik a gravitáció testre ható iránya, akkor az átrendezi az izomcsoportok tónusát, és ezzel az érintett terültekről agy felé futó idegpályákon lévő jelzéseket is, ami az agytörzs miatt közvetve a hallásunkra is hat.

A keringés javulása lehet elvileg a másik tényező, bár a punnyadás az ezt biztos nem támogatja, hacsak nem történik fekvés közben valami fizikai aktivitás is. Az hogy az agy egy magasságra kerül a szívvel az fizikai törvényei alapján javítja a keringését. Viszont az izommozgást sem szabad túlzásba vinni mert annak van egy olyan mellékhatása is hogy a szervezet többi részén szűkíti az ereket (emésztő/kiválasztó rendszerünk akár 80%-al is kevesebb vért kaphat ilyenkor), az agyra ez kevésbé vonatkozik mert neki mindig jár egy minimum, de a szervezetünk nem digitális. Szvsz. van egy optimális pontja a szimpatikus tónusnak ahol a nyugalmi pulzus már érezhetően megemelkedik, de az érszűkítő hatás/izmok által vérből kivett tápanyagmennyiség még nem jelentős. Ilyenkor javul az áramlás az agyi hajszálerekben is, ha fekve mondjuk kisebb súlyzókkal érjük el ezt a pulzusszámot az még kedvezőbb lehet, a kis súlyzó azért fontos hogy aerob tartományban tartsuk az izmoban az anyagcserét.