A Bathoryt én nem szeretem, nem is foglalkoztam vele, nekem tényleg nagyon amatőr az a szint, amit csinált. Mondják sokan, ettől szép, hogy pontatlan és csörömpöl, bár nekem maga a zene nem tetszett, nem is a hangzással volt elsősorban bajom.

A hangdobozok mindenképpen közelebb vannak az élőzenéhez, mint a fejhallgató. Fejhallgató nem tud olyan basszust és térhatást produkálni, mint a hangdobozok, ugye eleve nagyobb hangszórókról van szó, nagyobb rezonancia, stb. A fülest viszont én is sokat használom, de ugyanennyit a hangdobozokat is mostanában.

A Jenő full csövesre tunningol saját Philips 304-esét hallottam múltkor az AudioNote cuccon, és nem tetszett. Igazából a teljesen akusztikus felvételek nem szóltak rosszul a Jenő gépén, de a rockzene meghalt rajta és nagyon mosott volt. Volt ott egy mai elég komoly DVD játszó is, külső DAC-kal, és az nekem jobban tetszett CD-nél, mint a csövesre tunningolt Philips 304-es. De még szeretnék meghallgatni pár csöves cuccot, hogy tudjak dönteni. Én is a saját fejem, de inkább a fülem után megyek. Meg kell hallgatni sok cuccot, hogy megtaláljuk azt a hangzást, ami leginkább kiszolgál minket.

Az új kiadású LP-kről teljesen eltérőek a vélemények. Állítólag a Gabrieles Genesis LP-k jobban sikerültek, mint a régi, első nyomású LP-k, és állítólag a 40th anniversarys King Crimson LP-k az eredeti mesterszalagokról készültek Robert Fripp által. Alapvetően azért jók az LP újrakiadások, de nem minden zenénél. Azért írtam, hogy állítólag, mert én nem LP-zek és nem is hallottam őket, csak véleményeket hallottam azoktól, akik LP-znek.