Az angolszász ellenállás nem omlott teljesen össze a hastings-i vereséggel, bár október végén az angolszász earl-ök túlnyomó része hűségesküt tett a Fattyúnak.

Népi szinten azonban még hol itt, hol ott robbant ki felkelés.

1070-re sikerült a normanoknak végleg pacifikálni Angliát, bár egyesek szerint Cumberland és Westmoorland Isten háta mögötti erdőségeiben és mocsaraiban csak névleges volt az uralmuk.

Sok angolszász inkább kivándorolt, minthogy a gyűlölt norman bárók uralma alatt éljen.

A legtöbben észak és nyugat, Wales, Westmoorland és Skócia felé igyekeztek, de volt egy réteg, főleg a nemesi származású, szakképzett harcosok, akik inkább testőrnek, katonának álltak a kontinensen.

Érdekes, hogy 1070 körül egy sor angolszász harcos ment Bizáncba, ahol felvételt nyertek a bizánci császár híres varég testőrségébe.

Korábban a varég testőrségben főleg skandinávok szolgáltak.