Filmes emlékeinkből tudjuk, hogyan horgászta ki magának Ferenc Józsefet a kis tó mellett, majd milyen romantikus és szövevényes úton szerettek egymásba a hegyekben andalogva. Ennek történelmi hűségét erősen vitatom, de kedves filmes történet, szóval hagyom magam elvarázsolni....

(Takács Nóra)

 

 

Ezt épp most találta Neytiri, gondoltam ideidézem ezt a részt bevezetőnek.

 

Mivel azt gondolom, hogy az életrajz- és memoáríróknak sokkal kisebb a szerepe a Sisi kontra Zsófia rossz viszonyról kialakított kép létrejöttében, mint ennek a kétségkívül cuki, de mégis csak nagyon hiteltelen és helyenként kimondottan butácska trilógiának.

A filbeli Zsófia durván arrogáns, kegyetlen és nagyképű figura, hijján minden jó érzésnek és diplomáciai érzéknek.

Igazi sárkánykígyó.

 

Aki csak kicsit elmélyül a dinasztia 19. századi történéseiben, az hamar rájön, hogy ez mennyire torz kép.

Bevallom, sokáig én is értetlenül figyeletm a könyvekben az olyan részletekt, amikben FJ és öccsei a "drága Mamáról" beszélnek és még fel is háborodtam, amikor kétezer-valahányban itt MO.-n felavatták a róla elnevezett folyami hajót - azt hiszem Habsburg György jelenlétében.

 

De minél többet olvastam annál világosabb lett, hogy a helyzet koránt sem ennyire árnyalatok nélküli, pusztán csak fekete-fehér. (Már ti. Zsófia a fekete és Sisi a fehér)

Ilyen emberek nincsenek.

Mindketten sokat tévedtek és hibáztak, és attól tartok, kettejük közül Zsófia volt az, aki ezt be is látta és megbánta a tévedéseit.

Legalábbis erre enged következtetni, hogy viszonylag gyorsan visszavonult az "ultimátum" után, (amivel kapcsolatban szintén vannak kétségeim és fentartásaim)