...naszóval: két kérdést érint, amit írsz.

Egyrészt az, hogy mikor megy az ember kórházba, főleg azon múlik, hogy milyen esélye van annak, hogy anélkül is rendbejön.  Nemrég erre a nátha példája jött elő; azzal nem szoktunk kórházba vonulni, mert tudjuk, hogy az a legvalószínűbb, hogy otthon is szépen kikezelődik.

Pedig hát a nátha szövődményeibe is bele lehet halni, sőt, elkaphatja a gyerek is, és elvben ő is belehalhat. Csak nem valószínű.

Vannak persze kockázati csoportok legyengült immunrendszerrel, náluk a nátha is lehet rögtön kórházba való állapot.

De az átlagnépesség nem hal bele gyakrabban a szülésbe/születésbe, mint a náthába.

Másrészt ha konkrét helyzetet képzelünk el, és nem csak elvekről beszélünk, akkor ugye simán előfordulhat olyan eset - és sokszor elő is fordul -, hogy az anya hozzád hasonlóan az  orvosi és kórházi ellátás és hozzáállás változását látná a legszívesebben, és ha az megvalósulna, akkor nem szülne otthon; csak hát a gyereke nem tudja kivárni azt az időt a méhen belül.

Ha egy egészséges terhes anya azt látja, hogy a lakóhelyéről biztonsággal elérhető kórházban kilencvenvalahány, vagy egyenesen 100 % esélye van a gátmetszésre, ötven % a császármetszésre (ami tudvalevőleg az éppen születő gyerek születési állapotát is ronthatja, nem is beszélve a többi jövendő testvére esélyeiről), plusz mindenféle fertőzésekkel szoktak onnan hazatérni az ismerősei - (és akkor még csak szigorúan testileg elszenvedett hátrányokról volt szó) - akkor nem csoda, ha elgondolkodik.

Igazából ha a háborítatlan szülés lehetősége kórházon belül biztosított lenne, és nem csak a szerencsén múlna, akkor bizonyára csökkenne az igény az otthonszülésre.

Biztosan akkor is lenne, aki azt választaná, és joga is lenne rá akkor is - csak az egész kérdéshez hozzátartozik, hogy itt sokan nem a jó kórházi szülés és az otthonszülés közt kénytelenek választani, hanem a rossz kórházi szülés és az otthonszülés közt, ami árnyalja a képet.