„az a legnagyobb probléma, hogy a felvetett természetes és egészséges emberi kapcsolatokra jellemző kölcsönösség elvét (szabályt, törvényt, nevezzük bárhogy) az én agyszüleményemként állítod be”
Nem csoda, hiszen az. A kölcsönösség a tudat terméke, és előfeltétele a mérlegelés képessége, amelyben az egyenlőségre utalni tud. A természetben semmi sem működik a kölcsönösség elvén, minden virágzik, fejlődik, bomlik, születik és meghal, egyik folyamatban sincs sem megfizetés, sem jutalmazás, sem büntetés, amely egy létrehozott törvény, szabály alapján kerülne mérlegre, és érvényesíthetné a kölcsönösség elvét.
„a környezetnek is meg kell értenie a valaki-t, nemcsak valakinek a környezetet. S ez a kölcsönösség lényege”
Úyg van, pont ez a probléma gyökere. Megérteni ugyanis nem azért kell senkinek sem a környezetét, mert a kölcsönösség elve azt megkívánja, hanem az igazság ismeretéért.
„mert enélkül nem fog a dolog működni, hiszen a megértés kölcsönös kell, hogy legyen”
Nem a kölcsönösségnek kell működnie a megértés megszületéséért, hanem az értelemnek.
„ha Te elveted a kölcsönösség elvét (a viszont megértést-elfogadást) és nem mutatsz hajlandóságot az én álláspontom megértésére, vagy inkább elfogadására”
Megértés és egyetértés között van különbség. Én nem értek egyet a te kölcsönösségi elveddel, hiszen ez az emberi problémák és konfliktusok keletkezésének egyik gyökere. Érteni pedig értem.
„A megértés egyoldalú alkalmazása, mikoris csak Téged kell mindenkinek megérteni, s elfogadni”
Elfogadásról egyenlőre te beszéltél. Én megértésről beszéltem. Másodszor, soha sem volt szó arról, hogy csak engem kell mindenkinek megérteni és elfogadni. A környezet megértéséről beszéltem, nem az én elfogadásomról.
„Hogyan lehet így bármilyen megoldást találni?”
Az igazság felismerése eleve adja a megoldás kulcsát mindahhoz, amit meg nem értésből, tévedésből, hamis nézőpontokból, hibás eszmékből alkottak.
„Nemde a kölcsönösség elve az, amely erre alkalmas keretet biztosít?”
Persze hogy nem. A szükségletek felmérése, a lehetőségek, feltételek megértése és a szorgos munka adja az alkalmas keretet ahhoz, hogy mondjuk, a szükségletek teljesüljenek.
„Természetesen a kölcsönösség önmagában hordozza az egyensúly feltételét, amit Te szintén nem akarsz elfogadni”
Persze hogy nem. Hiszen az emberek kölönbözőek, és sem a szükségleteik, sem a képességeik nem nyomnának egyformán a mérlegeken.
„éppen ez a kölcsönösség adta egyensúlyi helyzet teszi az emberi kapcsolatokat – a szavak értelme is azt sugallja – kiegyensúlyozottá, harmonikussá”
Dehogy kiegyensúlyozottá egyáltalán nem az teszi őket, hogy másoknak is – kölcsönösen - meg van az, ami nekik meg van. Ellenkezőleg. Saját igények teljesültsége szokott kiegyensúlyozottság és harmonikusság érzetét kelteni bennük.