Nagyon helyes. Milyen alapon akarna Gyurcsány frkciót,és azonkivúl  milyen alapon léptek ki a többiek az Mszp ,frakcióból? Nos ha megtették akkor szembe mentek az öket megválaszó válaszói akarattal,és akkor nem frakcióalkitáson kell törni a fejüket,mert erre nincs szükség ,hanem azon szerintem ,hogy  nem lehetnek tovább országgyűlési képviselők,mert átvágták a választóikat,ez pedig pofátlanság ,és törvénytelenség. Igaz a kommunista olyan mint a szocialista,vagyis pofátlan hazug ,és akarnok,a többit talán  Szolzsenyicintől.

SZOLZSENYICIN A KOMMUNISTÁKRÓLÍRTA: JENŐ   2011. FEBRUÁR 25. PÉNTEK, 09:10

„ A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust 
még nem produkált a történelem. 
Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, 
rombolási hajlamuk, kultúra – és szellemellenességük 
elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. 
A kommunizmus nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot,
és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret.
A kommunista eltorzult lélek, 
egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. 
Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, 
amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, 
ha azt a mozgalom érdeke 
vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.” 
(Alekszandr Szolzsenyicin)

*

Egy társadalom erejének vagy erőtlenségének a meghatározója
mindenekelőtt a lelki élet színvonala, és csak másodsorban az iparé.
A piacgazdaság, sőt még az általános jólét 
sem lehet önmagában az emberi lét koronája. 
A társadalmi viszonyok tisztasága fontosabb, mint a bőség. 
Ha egy nemzet lelkierői elapadnak, 
nincs az a tökéletes társadalmi berendezkedés, nincs az az ipari fejlettség, 
amely megmentené a pusztulástól. 
A korhadt, odvas fa előbb-utóbb kidől. 
Minden lehetséges szabadságjog közül 
óhatatlanul a lelkiismeretlenség szabadsága tör az élre: 
nem lehet se betiltani, se törvényekkel megzabolázni. 
A társadalom tiszta légkörét, sajnos, nem lehet a jog eszközeivel megteremteni.

E háromnegyed évszázad legszörnyűbb öröksége a lelkek szétrombolása.

Rettenetes, hogy a züllött vezető osztály
– a sokmilliós párt- és állami nómenklatúra – 
nem volt hajlandó önként lemondani 
egyetlen megkaparintott privilégiumáról sem. 
Évtizedeken keresztül élt lelkiismeretlenül a nép nyakán, 
és ezt szeretné tenni továbbra is.

Vajon van-e akár egy is az egykori hóhérok és zsandárok közül, 
akit megfosztottak funkciójától, érdemtelenül szerzett magas nyugdíjától? 
Halálukig kényeztettük Molotovot, 
ma is körülajnározzuk Kaganovicsot, s még sokakat. 
Németországban az ilyeneket – de még a kisebb halakat is – 
mind bíróság elé állították, 
nálunk meg épp ellenkezőleg, manapság ők fenyegetőznek bírósággal, 
és van, akiknek ma – ma! – állítanak emlékművet, 
mint Berzinnek, a gonosztevő csekistának. 
Ugyan már, még hogy megbüntetnénk az állami bűnözőket? 
Még hogy akár a legkisebb megbánást is tanúsítanák? 
Legalább a nyilvánosság erkölcsi ítéletének alá kellene vetni őket… 
De nem, úgy látszik, mi már csak így fogunk tovább araszolni…

És mi van a glasznoszty és a peresztrojka dicső mozgatóerőivel? 
E divatos szavak mellől hiányzik a megtisztulás szó.
Így aztán nem csoda, hogy az új nyíltságban 
megnyíltak mindazok a tisztátalan szájak is, 
amelyek évtizeden keresztül szolgálták ma totalitárius rendszert. 
A mai nyíltság minden négy dalnoka közül 
három a Brezsnyev-éra talpnyalója volt, 
de vajon melyikük vezekelt saját bűneiért 
ahelyett, hogy az arctalan „pangásra” szórta volna átkait? 

Az egyetemek humán tanszékein 
ma is öntelten hirdetik ugyanazokat a hittételeket, 
amelyekkel évtizedeken át butították a hallgatókat. 
Az úgynevezett művelt emberek tízezreit fertőzte meg 
a képmutatás, a gerinctelenség, 
és mi senkitől sem várunk bűnbánatot, 
ezt az egész lelki gennygócot cipelnünk kell magunkkal a jövőbe?

Alekszandr Szolzsenyicin: Hogyan mentsük meg Oroszországot? 
Töprengések
(részlet)