1920 decemberében a 20 éves Szabó Lőrinc felhívta telefonon menyasszonyát annak külügyminisztériumi munkahelyén. Közölte a 25 éves Tanner Ilonával, hogy megegyezett lakótársával, Babits Mihállyal, hogy a nőt őhelyette Babits fogja elvenni feleségül. Ilona először furcsa ugratásnak vette a hívást, de aztán Lőrinc átadta 37 éves mesterének a kagylót. Babits zavartan beleszólt a telefonba: „Igen, mindent úgy szeretnénk, ahogyan az imént Lőrinc elmondta.” Végül aznapra találkát beszéltek meg a Centrál kávéházban. A kávéházban a két költő ismertette Ilonával az előző éjjel kötött megegyezést. A nő meglepetésükre elfogadta az új felállást, és nemsokára már együtt tárták Babits és Ilona jegyességének hírét meglepett barátaik elé. Egy órával később már az eljegyzési vacsora is megvolt a Víg Agglegény kocsmában. Ezután hármasban mentek az Est moziba, mint annyiszor korábban, csak most már Mihály fogta Ilona kezét. Az esküvő két héten belül megköttetett. Ilona Török Sophie néven lett Babits Mihály társa egy egész életén át. Minden egy évvel korábban kezdődött. Szabó Lőrinc Babits Reviczky utcai lakásában lakott, titkára, tanítványa, barátja volt egy személyben. Egy nap fiatal hölgy érkezett a verseivel, amelyet a Nyugat vezető költőjének hozott. Mihályt feszélyezte, hogy nincs megborotválkozva, ezért Lőrincet kérte meg, hogy foglalkozzon a vendéggel. A fiatalember még nem látott ilyen csinos költőjelöltet, úgyhogy azonnal udvarolni kezdett neki. Nem sokára már együtt mentek kávéházba, majd moziba. A lány a randevún elmondta, hogy színésznőként nem volt sikeres, most a külügyminisztériumban tisztviselő, de költő szeretne lenni. Őszintén beszélt arról is, hogy főnöke korábban szexuális ajánlatokkal zaklatta. Mivel nem akarta elveszíteni állását, belement a dologba. Előtte azonban felszaladt egy egyetemista ismerőséhez, hogy ne a főnöke legyen az első férfi az életében. Az eset után Ilona terhes lett, s kénytelen volt abortuszra menni. Volt egy szerelme is, de kapcsolatuk már véget ért. Lőrincet a történet nem tántorította el, beleszeretett Ilonába, akit hamarosan fel is csábított a közös lakásba. Ez még jó párszor megtörtént, amikor Mihály nem volt otthon. Az idősebb lakótárssal néha közös programot szerveztek, sajnálták szegényt, akkor volt túl Csinszkán. A fiatalok gyűrűt is váltottak, minden a legnagyobb rendben ment. Egészen a decemberi estéig. A két férfi lefeküdni készült, a szobáik közti ajtó nyitva állt. Babits egyszer csak felsóhajtott: „Boldog ember vagy te, Lőrinc!” – „Miért?” – „Amiért olyan szép menyasszonyod van.” Szabó erre megállt az öltözésben és átment mesteréhez. „Szeretnéd?” – kérdezte. – „Szeretném” - hangzott a válasz. Szabó később leírja, hogy abban az időben Babits volt számára a legfontosabb ember a világon. „Mint mesteremet egyszerűen imádtam. Akkor az életemet érte feláldozni egyáltalán nem lett volna számomra áldozat. Minden örömének örültem, minden kínja az én kínom volt.” Lőrinccel megfordult a világ, de az éjszakán át tartó egzaltált beszélgetés során megszületett az alku a lány bőrére, akinek az egészről sejtelme sem volt. Jött a másnapi telefon és az esküvő. Lőrinc és Ilona innentől kezdve kerülték egymást. Babitsné, immár Török Sophie-ként egy idő után dühöt is érzett volt vőlegénye iránt. Rajta múlt elsősorban, hogy utóbb férje elhidegült tanítványától, s csak évek múltán rendeződött a kapcsolatuk. A szokatlan jegyesség történetét mindketten másként beszélték el. Babits és Török Sophie házassága nem volt szerelmi házasság, legalábbis Ilona nem szerelmet érzett férje iránt. Rajongott érte, istenítette, gondoskodott róla, de nem volt szerelmes belé. De különös házasságuk már egy másik történet.

- Nyáry Krisztián -