Kicsit úgy érzem, mintha támadva éreznéd magad;....

 

Hidd el, majdnem negy evtizedes sikeres prakszis utan, sem te, sem senki mas nem lehet kepes engem tamadni :). En nyugdij elott allok, mindent csinaltam ami szuleszet-nogyogyaszatban lehetseges. Csak egy geppuskaval lehetsz kepes engem tamadni :).

 

Na, ezért kerestem olyat, amelyik megfelel az általad leírt elvárásoknak. Nem lenyűgözni akartalak.. : )

 

Azokhoz kepest amiket lattam, ez egy eleg tisztesseges statisztika volt.

 

Erre írta Antisystem legutóbb, hogy ha az asztalon ott hever egy kalapács, akkor megnő az esélye annak is, hogy bevered a szöget, meg annak is, hogy szétvered az ujjad.

 

Igen, csakhogy ezek az eselyek statisztikai szempontbol koszonoviszonyban sincsenek egymassal. Gondolom te sem ugy gondolod, hogy 50% szogbeveres, 50% ujj-szetveres a valoszinu. Ha meg nincs kalapacs akkor 0% az eselye mindkettonek.

 

És hát a statisztikák pont ezt mutatják: senki sem vitatja, hogy a kórháznak van előnye, csak hát amennyi az előnye, kb annyi a hátránya is.

 

Ez a fenti 50-50% eselyt sugallja.

 

A stressz pedig leállítja az agyban az oxytocin-termelést.

 

Megbizhato statisztikat es szazalekos relevenciat kerek.

 

Ha így nézed a dolgot, az olyan szülés, ahol "minden van, kivéve a hangulat", olyan, mint a bicikli, aminek mindene megvan, kivéve a kereke.

 

A bicikli kerek nelkul soha, sehova, semmikor sem fog menni. Gondolom nem allitod, hogy ugyanez vonatkozik a vajudas-szules folyamatara.

 

"a korhazban tobb dolog "tul van csinalva", de ennek viszont nem mindig orvosi alapja van"

 

Hát ez az, ami aztán teljesen mindegy lesz annak, akivel ott baj történik.

 

Elmeletileg igaz. Igy izolalva minden mastol. Csakhogy ezek a problemak ritkan vannak egy "ha otthon szult volna mindez nem lett volna" viszonylatban. Az esetek tulnyomo tobbsegeben nincs igazi vagy feltetelezheto osszefugges. Adok egyket igazi eletbol szarmazo peldat, velem tortentek meg. X.Y. vajudott harmadik gyerekevel. Az elso ketto atlagos merettel problema nelkul szuletett. A harmadikkal eljutott 8 centiig es ott megakadt. Probaltam mindent, semmi nem mukodott. Egy kollegam belatogatott es mondta hogy csaszarozzam meg. Nem. A baba rendben van, a vonat nem megy sehova. Hagytam ejszaka aludni a mamat. Masnap reggel még mindig 8 centi. Egy kis Pitocin beinditotta a vajudast megint. Nem teljes gozzel, de elegge ahhoz, hogy eljusson 10 centi-ig. Na akkor nyomjunk.

Eleinte ment, aztan nem ment. Foleg azert mert a baba szivhangja minden nyomassal komolyan lelassult. Noverek, kollegak: csaszarozd. Nem. A baba szivhangja azonnal visszater normalisra ahogy a nyomas abbamarad. Szep lassan kezdett a baba lefele jonni. A mama persze mar teljesen ki volt merulve, keptelen volt a baba fejet kinyomni, pedig ott volt a "kijaratban". Akkor kertem egy Elliot fogot, es masodpercek alatt kiemeltem a babat minden problema nelkul. Kesz. Nincs drama, nincs semmi, vegulis egy normalis szules. Csalodtal, hogy nincs drama es "nagy kovetkeztetes"? Pont ez volt a celom. Nehany korhazi eszkoz pont ugy hasznalva (nem alul-hasznalva, nem tulhasznalva) ahogy az optimalis volt.

 

Na most atadom neked a labdat. Kepzeletbol ird le, hogy ugyanez teszerinted hogy zajlott le volna otthon.