"Csaszarban? Az kemény."

Igen. SZVSZ horror... bár hát megmondom őszintén, a császárok megitélése az, ahol önellentmondásban vagyok... mert hát egyfelől azt támogatom, hogy a szülészeti ellátásban is a megszületés pillanatáig az anyáé legyen mindenben a döntő szó lehetősége, ugyanakkor ezt nem szivesen támogatom abban a spec. esetben, amikor egy szakmailag nem indokolt esetben a nő ragaszkodik a császárhoz... (és hát gyanítom, hogy az ÁEK statisztikájából legalább a fele ilyen)...

 

Erre nem tudok mast mondani mint hogy nagyon szomoru. Persze mint sok minden ennek is a hatasa hosszutavon fog megvalosulni. Hiszen minden hasi mutet egyik alapveto komplikacioja az esetleges belso osszenovesek, amik csak masodik, harmadik mutet eseten valosul meg. Csaszar eseten ez lehet a belekhez, a holyaghoz, a hasfalhoz, stb. Ahogy az evek mulnak es ez a 45+% -os csaszar arány generacionak kesobb ezek a nem ritkan sulyos komplikaciok bekovetkeznek......hát bizony a tarsadalom el fog gondolkozni, hogy vajon jo otlet-e engedni nőket megrendelni egy csaszart amikor arra nincs szukseg.

 

pl. a vezető feleség meg az anyósülésen ülő férj esetét a személyautóban, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy szinte mindenki belepofázik, és inkább az az extrém ritkaság, aki képes nem ezt tenni...

 

En azok koze tartozom aki nem teszem. Hiszen miert pont akkor akarna balesetbe kerulni, esetleg meghalni amikor ő vezet es nem én? Hacsak tenyleg nem ultra-tehetsegtelen, es engedem vezetni, en soha nem szolok ra. Ez is a nagy szamok torvenye alapjan mukodik, mint sok minden mas :).

 

A beteg nyugodtan dönthet úgy, hogy elutasítja a szerv amputációját - ahogy teszi is a férfiak jó része ezen esetben, de úgy már nem dönthet, hogy azért nem beledögleni szándéxik, hanem mondjuk Bleocint kér a barlangos testbe injektálva. Az már az orvoson múlik, hogy felajánlja-e ezt az alternatívát vagy nem, a beteg jogosítványa csak az amputáció megtagadásáig terjed. És ez így nem biztos, hogy jó... ugyanakkor meg nyilván az orvos is ember, emberi méltósággal és (ideális esetben) hivatástudattal meg etikával, tehát őt se lehet kényszeríteni hogy minden blőd ötlet kivitelezésébe beszálljon....

 

Pontosan errol van szo. En is mindig meghallgattam a paciens kivansagat, ami ha esszeru volt, neha el is fogadtam. De neha nem, es akkor egyszeruen elmagyaratam, hogy akkor keressen egy masik orvost aki hajlando azt csinalni. Egy pelda ami megtortent: egy masik allambol egy uj paciens jelent meg nalasm, 34 hetes terhes aki ragaszkodott, hogy azonnal inditsam meg a szulest, mert ő már unja a terhesseget. Megmagyaraztam hogy ez még koraszules lenne es veszelyes a babara. Nem szamitott, hangosan veszekedve ragaszkodott.

Nem voltam hajlando, mondtam hogy keressen egy masik orvost. Mint kesobb megtudtam,keresett. Az is, meg egy harmadik is visszautasitotta. Kozben persze telt az ido, es 38 hetesen megszulte a gyereket (valaki masnal). Aztan mindenkit beperelt aki nem volt hajlando meginditani a koraszulest. A vegen elvesztette a pert mindenkivel szemben, de nekunk orvosoknak kb 2 eves tortura volt a pereskedes. Szoval igy nez ez ki manapsag.

Amennyire imadtam a szakmamat, bizony ha ma jonnek ki az orvosegyetemrol, messze ivben kerulnem el a szuleszetet.