Jah, hogy ezen már ment a vita. Nem nagyon változott avéleményem. Hát én ugye nem vagyok szakorvos, de olvastam, hogy olyan gyógyszert adott egy anyukának, ami pont az ellenkező hatást érte el, mint kellett volna, meg kitörte egy baba nyakát, ezek borzasztó melléfogásnak tűnnek. És mindemellett még mindig vannak nők, akik képesek lennének rábízni a gyermekük életét. Érdemes volt visszaolvasnom, mert találtam egy ilyen írást is.

Mr Spock (Dr Laufer Gábor):

"Otthon nincs esely. Igen, vannak komplikaciok amik otthon is megoldhatok, de vannak amik nem. Egy viszonylag nem gyakori (de nem is ritka) peldaul az ido elotti mehlepeny-levalas. Ott a baba vagy vilagra jon 5-10 percen belul, vagy meghal, vagy a "legjobb" esetven "csak" agykarosodott lesz. Ha egy egeszsegugyi dolgozo (legyen az orvos, bába, akarki) EGY ilyennek a tanuja vagy resztvevoje, az otthon vagy korhazban szules egycsapasra elparolog. Az en prakszisomban nem volt sok, de az a nehany, ha valaha is ketsegeim lettek volna hogy az otthonszules egy jo otlet vagy sem, elparologtak volna. Es en itt csak EGY komplikaciorol beszelek. Jo, elismerem hogy talan az a legsulyosabb, de letezik, van, neha elofordul. Emellett tobb olyan van ahol az ido-tenyezo valtozo szinten kritikus, de azokbol viszont tobb van. Neha egy kozeli korhaz elerese elegseges, neha csokkenti a komplikacio hosszutavu hatasat, de neha nem. A hosszutavu szo lenyeges, hiszen tobb olyan komplikacio letezik amelyek csak kesobbi eletkorban derulnek ki."

Ez a post is csak megerősít abban, amit mindig is hittem és vallottam: soha nem kockáztatnék, még ha csak 0,0001 esély is van arra, hogy a gyereknek baja eshet. A kényelmet nem lehet előtérbe helyezni a biztonsággal szemben. Aki ezt mégis megteszi, mert nem bír ki egy napot kórházban, az egy elkényeztetett, egoista, kényeskedő liba, aki nem való anyának. Mert azt ugye nem is kell mondani, hogy ezzel a döntésével nem a gyerekének akar kedvezni (mit tud az még az őt körülvevő eseményekről) hanem kizárólag csak saját magának.