Október 14-én került sor a csatára Vilmos ellen Hastingsnél. Harold szeptember 25-én még a norvég inváziót verte vissza, miután erőltetett menetben érkezett meg Londonból. Amint vége a Stamford Bridge-i csatának már ismét London felé menetel, hogy délen megütközzön a másik behatolóval. A behajózás miatt Vilmos erejét jobban meg lehet becsülni, mint Haroldét, aki az ide-oda menetelésben folyamatosan veszített és nyert embereket az úton, nem számítva az előző csata sérültjeit, áldozatait. A csatában mindkét oldalon 7-8 ezer ember vehetett részt.

A normannoknál a lovasok, míg a mások oldalon az elit testőrség volt a sereg krémje, kb. 1500-2000 fő. A maradék egyik oldalon a képzett íjászok és gyalogosok, míg a túloldalon a gyalogos felkelők, a földművesek. Harold oldalán a felkelőknél  keveredhettek az előző csata "veteránjaival", azokkal akik a Londonból tartó úton csatlakoztak hozzájuk bár ez utóbbiak lehettek döntő többségben. 

Ezek szerint a normannok győzelme tkp. csak a szerencsén múlott, hajszál híján szétverték őket az angolszászok?

Végső soron az angolszász ellenállás is akkor omlott össze, amikor a király elesett. A testvérei az első "ellentámadás" során vesztették életüket, amikor először bomlott meg a hadrend. Ez volt az a pillanat, amikor Vilmos is leesett lováról ---> a normannok sorait nagyon hamar felszámolták volna, de Harold és a testőrség nem mozdult el a magaslatról az első ellentámadás során. Vilmos végül "magához tért" rendezte a sorokat, még egyszer visszaverték, a felkelők megint utána mentek, ők is ráfaragtak. Ezek után az íjászok és lovasok összehangolt támadása felmorzsolta a maradék testőrséget, vélhetően komolyabb létszámfölényben.