Még egy gondolat:

A stabilitás, mint olyan egy hiú ábránd. Családban, cégben, gazdaságban, mindenhol. Okos ember nem vágyik rá, mert a világ márcsak olyan, hogy változik, fejlődik, öregszik. Nem stabil.

Hazugság azt mondani, ostobaság olyan elvárást támasztani, mely stabilitást tételez fel. A tenger hullámzik, a csónak billeg. Ha nem billegne, elsüllyedne.

Ezért az okos ember elvárása nem a stabilitás (mondhatnánk rigiditásnak is, de az szarul hangzana, pedig jobban kifejezné, hogy mi is a baj  a "stabilitással"), hanem a kihívásokra adott releváns, gyors, ügyes válasz.

A papírpénz rendszer nem "eleve rossz", de a kihívásokra a különböző országok másként és másként reagáltak. Az angolok elvesztették a világ 2/3-a fölött az uralmat, és a pénzrendszerük kibírta. Talán mert okosok voltak, és nem lehetett a döntéshozóikat kiflicsücsökkel megvenni. Pont a font léte az, ami bizonyítja, hogy megfelelő pénzpolitika mellett a papírpénz rendszer fenntartható. Ha kell, emelni kell a fedezet mértékét, mindig figyelembe kell venni az adott kor társadalmi elvárásait, stb. Intézkedni kell, jól, okosan, hitelesen.

----------

Az arany merev, rigid, állandó. Ha a gazdaság ettől függene, akkor alig-alig lenne fejlődés. Ha a gazdaság jól működik, akkor az arany bukó (pl. "stabil" válallatok részvényekben denominált értéke csökken). Ha bizalmi válság bizalmi válságot ér, akkor az aranynak újra helye lesz a befektetések között. 

De rohadtra nem "egyedül üdvözítő" dolog, hanem egy szar helyzetben, egyenként is rossz alternatívák közül egy kevésbé rossz.

----------

pl. azért is szar befektetés, mert túl sokan érdekeltek abban, sokkal jobb dolognak hazudják az aranyat, mint ami.