"A profizmus mögött az a felismerés áll, hogy az emberek meglepően kis része kreatív, aminek folyományaként igen nagy baromságokat fog tenni, ha kreativitást igénylő feladatot kap."

Ez kérlek - nem tudok mást elképzelni -, a jelen rendszerben kreatívoknak titulált réteg önigazolása.
Valójában minden ember kreatív (sz@r is lenne ha nem: ülne, mint egy gyökér), legfeljebb a kreativitásuk éppenséggel nem az általad kreativitást igénylő feladatkörben jelenik meg.
Eccerű kis példa: aki jól gányol motorbicikliket, még nem biztos, hogy termékprezentációban is tud jeleskedni.

"Másrészt az a fajta kreativitás, hogy hogy lehet másra való eszközök és sok-sok munka befeccölésével elérni valamit, amire egyébként van kész, (a kezelő szempontjából) faék egyszerűségű megoldás, nem igazán értékes számomra. Nagyon rossz kihasználása az erőforrásoknak."

Najahh... általában az élet arról szól, hogy ott lóg a célra tökéletesen alkalmas célszerszámok garmada a műhelyfalon, csak mégse azokat használjuk, mer' csak.
(Vagy a boltban, a zsebünkben meg a platina mastercard - sájszegál...)
Nos, nem azért próbálunk szarból várat építeni, mert különös örömmel tölt el, ha mégsem dől össze... egyszerűen AZ VAN.


"A nagy magyar mocsár pont ezért olyan, amilyen: az emberek kreatív energiái elmennek parkolásra, adózásra, OEP pontvadászatra, háztáji buherára, csupa olyan dologra, ami simán eldöcögne 0 ilyesmivel, aztán amire tényleg kéne az a "teremtő erő", arra rohadtul nem jut semmi."

Hümm.
A kretivitás jellemzően egy szabad lelki folyamat. Vagyis, alapvető tulajdonsága a felszabadult, elemelkedett lelkiállapot. (Csúfolják még ihletnek is.)
Nomost, akit ipari robotként foglalkoztatnak, az hogyan érezze magát kötetlenül?
Igazából (SzVSz) alapvetően az a probléma, hogy az emberek többsége nem azzal keresi a kenyerét, amit szeret, hanem amire igény van (és nem utál, mint a sz*rt). Pech.

"Akinél meg mégis, arra nagyon-nagyon hülyén néz az egész társadalom, és igyekszik hamar kivenni a képből."

Azért vannak olyanok is, akiknek a munkájuk a hobbijuk. Őket viszont általában irigyelni szokjuk. :)