"Szerintem nem így van.
Az egyik nézet az, hogy mindenki ott, ahol akar, a másik nézet meg az, hogy mindenki kórházban.
Olyan nézet nincs, hogy mindenki otthon."

Csak azért nincs, mert (még egyszer: a jelenlegi erőviszonyokat tekintve) a gondolat egy kissé abszurd lenne.
Node az ember már csak úgy műxik - csordában -, hogy mennél több tagot számlál a csoport, a tagok annál jobban meg vannak győződve a közös álláspontjuk helyességéről.
Egyszerű példája ugye a demokráciába vetett hit. ( Anti nem szól közbe! :) ) Mert a demokrácia szép, a demokrácia jó, és különben is: nem találtak ki még annál jobbat. Bla bla bla...
Ez ugye eddig belátható?
Nnode!
Mi van, ha az egységsugarú hívő találkozik egy másik világgal? Ami mondjuk homlokegyenest ellenkezik az ő hitével?
Hát akkor kérlek jön a teljes mértékben szokásos eljárás: intolerancia, a versenyes-evolúciós blabla, a "győzzön a jobb!". Az ember egyszerűen így van megalkotva.
Azaz az erőfölény - visszacsatolás nélkül - mindig, mindenhol és mindenben elnyomást eredményez. Legyen az vallás (ld. a kereszténység elterjeSZTÉSÉtől az iszlám fundamentalizmusig), rendszer (lásd: legfrissebben a demokrácia "exportját"), de akár tudományos nézet is (a föld lapos-gömbölyű, mozog-nemmozog).