Szia !

 

Megleptél és minden elismerésem Alvinkáé és a gazdájáé. Mindig tudtam, hogy a tacskó nagyon értelmes és okos, de nálunk a tacsi az asszonyé.

Előzmények: Korábban volt két bernáthegyink (időben eltolva), egy kis rövidszőrű tacskónk, majd egy komondor-kuvasz keverékünk, azután a sors hozzánk vezérelte Fánikát a most 10,5 éves játszótéri tacsókeveréket, akihez tavaly januárban társult Borcsa a komondor. Jelenleg csak ők ketten vannak. Mind a kettő szuka. Hosszú évekig Fáni egyedüli kutyaként élte életét. Tavaly januárban, mikor Borcsa hozzánk került, már akkor sem akart hozzá közeledni, pedig akkor még kisebb volt mint ő. Állandóan morgot rá és zavarta maga mellől. Borcsa meg csak játéknak vette az egészet. Az udvaron napközben jól elvannak, az egyik erre, a másik arra. Ha Borcsa közelit, Fáni megugatja és elzavarja, Borcsi meg játéknak veszi. Ugyan ez van sétáláskor is, amikor szabadon rohangálhatnak. Lehet, hogy az is probléma, hogy én próbáltam együtt szoktatni, de a párom nagyon félti a kicsit, mivel annak idején a kuv-kom. keverék egy kicsit megtépte a másik tacsinkat. Annak ellenére, hogy napközben Borcsi hagyja magát elkergetni, már kétszer előfordult, hogy este amikor a tacsit kiengedtük pisilni, Borcsa nekiment. Tudva levő, hogy a komondor munkaideje elvileg napnyugtától napkeltéig tart.

Amit még nem irtam, a tacsi a konyha-nappaliban lakik, ahol a párom az egész napját tölti, mig Borcsa az előszobában lakik és a konyha-nappaliba nincs bejárása (többek között a helyhiány miatt is).

Amint jobb az idő, egész nap kint vannak mind a ketten, de ilyenkor sem akar közösködni a kicsi a naggyal.

Hát ez van jelenleg. Az agressziót én sem tűröm, de a baj pillanatok alatt meg van és eddig a kicsiben nem sikerült tudatositanom, hogy később  még húzhatja a rövidebbet.

A kezdet

Ritka pillanat