nereusz1 Creative Commons License 2012.02.17 0 0 22076

Az Életharmónia Alapítvány által kiadott Ars Naturae számából idézve. Rendkívül ihlető olvasmány. És ez irányzat teéjesen eltűnt a közgazdaságtanból. Helyette a "pénzvarázslók" - És egyre több és hitványabb bűvészinas, akik jobb híján -- megkukultan -- ugyanazt a varázsszót szajkózzák, mivel kiszabadult és nem engedelmeskedik és eltűntetéssel fenyegeti őket, akik az események gazdáinak vélik magukat.

 

"Akár bevallottan, akár nem, a gazdaságnak valami rettenetesnek kell mutatkoznia, amellyel szemben az ember védtelen. Átok ül a gazdaságon, és miként az élettelen természet, értelmetlen, kíméletlen szükségszerűségeknek van kitéve. Habár az emberi szellem – ahogyan azt a felvilágosodás túlfokozott ördögi megszállottsága különösképpen szereti – lelkesedéssel, mintegy kétségbeejtő optimizmussal veti magát oda az anyagi természetnek – s nemcsak hogy éreznünk, hanem még örömmel üdvözölnünk is kell a szorítást, a rabságot, az átkot! Amint a darwinisták lelkesedve ünnepelték az embert mint állatot, és még inkább lelkesedtek azért, hogy majd egyszer még magasabb rendű állattá fog válni; itt is ugyanez a helyzet. Marx szerint a mechanikus szükségszerűség még magasabb célok, a kommunizmus elérését is előmozdítja; hasonlóképpen hirdette ezt korábban Smith harmóniáról szóló tana,[4] vagy később Charles Darwin és Ernst Haeckel tanítása az >>emberiség fejlődéséről<<, amely a legjobbak kiválasztódása révén történik.

 

De mit is akar ez jelenteni? Minden optimizmus, minden stilizált felszínesség és minden érzéketlenség, ami a mechanikussal, az értelmetlennel szemben megnyilvánul, amilyennek természettudományunk egésze – és nem csupán annak szociális része – a lezáratlan, töredékes, élettelen és örökké változó természetet leírja, elégtelen ahhoz, hogy átsegítsen bennünket ezen tanítás megsemmisítő voltán és ördögi megszállottságán s elrejtse annak sátánisztikus szellemét. A gazdaság szellemtelen és istentelen marad számára, és éppen ez jelenti az ember sorsát.

De még ha félre is teszünk mindenfajta fejlődés iránti lelkesedést és anyagban való hitet, folyton ugyanaz tűnik elő: módszere alapján minden individualisztikus közgazdaságtan benső szükségszerűséggel hajt a matematika felé. A matematika azonban semmit sem tud megmagyarázni az életből. A matematikai értelem nem jut az élet és a szellem világának közelébe. Minthogy azonban a gazdaság valamiképpen mégiscsak az élethez tartozik, egy másfajta közgazdasági tan után kell néznünk."

 

(Othmar Spann)

 

-----------------------------------------------------------------------------------

4 Adam Smith a modern közgazdaság atyja