"...A kép jóval áranyaltabb anná, mint amit leírtál..."

 

Nem 500 oldalas tanulmányt írtam, hanem pár soros hozzászólást.

 

Mégis mire számítottál?

 

 

"...A szovjet doktína soha nem az USA megszállásáról szólt, ergo nem értem az egész megközelítést..."

 

Egyrészt erről írtam én is.  Mit nem lehet ezen érteni?

 

Másrészt, a különböző fórumokon mindig úgy hasonlítgatja össze mindenki a szovjet/orosz harci repülőgépeket az amerikaiakkal, mintha ugyanaz a doktrína alapján tervezték volna őket.

Ezért írtam e pár sort, hogy ez nonszensz.

 

Pl. pár éve volt a HT-ban, hogy a SZU-27 fejlesztésekor kiderült, hogy az áttervezet gépbe sokkal több üzemanyagot lehet elhelyezni - a hozott repülési paraméterekkel, mint amire szükség van.

S ezt problémaként élték meg!

 

Képzelem, amint az F-15 fejlesztésekor ez gondként derült volna ki...

 

Nyilvánvaló, hogy pl. egy látóhatáron túli légiharc rakétát a vetélytárs produktumával hasonlítjuk össze.

De a végre kész(?) produktum paramétereinél nézni kell azt is, hogy mennyire volt prioritása a fejlesztésnek az adott környezetben.

 

Az amerikai doktrína - nagyon sarkosan -  abból indul ki, hogy abszolút fölényben kell lenni az ellenféllel. A MiG-15 viszonylagos eredményei a koreai háborúban már elfogadhatatlan volt a számukra.

Az orosz mentalitásban simán belefért az, hogy az ellenséges "ojjektum" leküzdéséhez több gépet is fell kell áldozni.

 

S ezt tükrözte is a valóság. Legyen szó II. Vh.-s harckocsicsatákról, a koreai légiháborúról, vagy Vietnámról.

 

Fatalistább nép, fatalistább szemlélet.

 

Tehát még egyszer:

Az orosz tervezők, stratégák szempontja az volt, hogy - leginkább - az  európai hadszintéren eredményesek legyenek.

 

Az amerikai pedig az, hogy MINDENHOL, minden távolságból, mindenkivel szemben.

 

Legyen az a SZU, Kína, bárki, aki szembefordul az USA-val.

 

Ilyen meg mindig volt.

 

Ha nem, akkor kerestek...

 

Szerintem.