1433 tavaszán a Damaszkuszból hazafelé, Burgundiába tartó Bertrándon de la Brocquiére ekként rögzítette magyarországi benyomásait: „Belgrádból elindulva átkeltem a Dunán, mely akkor mintegy tizenkét mérföld széles volt. Mondták nekem, hogy emberemlékezet óta soha nem látták ilyen szélesnek, sem ilyen mélynek, egy ölnyi mélységűnek. Miután nem lehetett egyenesen Budára menni, először egy Pancsova nevű mezővárosba érkeztem. Onnan az életemben látott leglaposabb síkságon lovagoltam keresztül anélkül, hogy emelkedőt vagy lejtőt találtam volna. Egy falunál egy kompon keltem át. Azután onnan egy Nagybecskerek nevű városba értem, mely Rácország említett despotájának [Brankovics Györgynek] tulajdonában van. Itt két folyón [talán a Béga két ágán] keresztül hídon mentem át. Onnan egy Óbecse nevű városba érkeztem, mely az említett despotáé. Itt egy igen nagy és nagyon mély folyón keltem át, melynek Tisza a neve. Innen Szegedre érkeztem, mely igen nagy, síkföldi város, és az említett Tisza folyó mellett terül el. Eddig egyetlen egy fát sem láttam, kivéve folyótól körülvett két erdőcskét. Egész utamon, amerre jártam, csak szalmával vagy náddal tüzelnek, mely a folyók mellett vagy a mocsarakban tenyészik. Ez utóbbiakból némely helyen igen nagyok vannak a nagy síkságok között. Itt kenyér helyett lágy lepényt ettek, de ebben sem bővelkedtek. Szeged városának csak egy utcája van, mely – nekem úgy látszott – körülbelül egy mérföldnyi hosszú lehetett. Nagy bőség van itt mindenféle élelemből, különösképpen halból, melyből nagyobbakat semmilyen más folyóból nem láttam kifogni. Itt egy nagy daru- és túzokpiacot láttam. Ezeket a madarakat itt szokásosan vadásszák, de tisztátalanul készítik el és fogyasztják. Ágy kevés van, és amelyek itt vannak, visszataszítók. Szalmán, széllel felfújt bőrzsákokon alszanak, amelyek ember hosszúságúak. Ebben a városban bőségesen vannak eladó lovak, és érdekes látvány, ahogyan ezeket zabolázzák és szelídítik, mert mindannyiuk vad. És mondták nekem, hogy itt három- vagy négyezer eladó lovat is lehetne találni, nagyon olcsón, mert tíz magyar forintért nagyon szép lovat lehet kapni. A ferenceseknek elég szép templomuk van, ahol részt vettem az istentiszteletükön, melyet egy kissé magyaros módon tartanak. A császár [Zsigmond magyar király],mondták nekem, ezt a várost egy püspöknek adományozta, kit láttam itt, és aki magas erkölcsiségű embernek tűnt föl előttem. Útra keltem az említett Szegedről, és azután egy ...... nevű városba érkeztem. Onnan Pestre jöttem, mely a Duna mellett terül el, szemben Budával. Eddig nagyon jó és sík földet láttam, ahol bősegesen találhatók ménesek, melyekben a lovak minden időben, mint a vadállatok, a mezőkön élnek. Innen van az, hogy annyi van belőlük a piacon" (Palásti László fordítása)