Tudod... (breki gyón) mostanában megcsömörlöttem ettől a sok-sok Igazi Nőtől itt a fórumon. Mintha folyton vmi kényszeres önfényezést kellene csinálniuk, muszáj magukat tévedhetetlen szexistennőnek beállítaniuk, akinek a puszta nézésétől is döglenek a pasik. És megutáltam a sok nyálas faszságot, amik életigazságként vannak feltüntetve és eladva, megutáltam a Nagy Megmondókat (azokat már rég), megutáltam azt, hogy kategóriák vannak, pontszámok és értékelések. Jó, tudom, vannak ilyenek. Mese nincs. Csak olyan egysíkúnak látom ezeket, annyira sekélyesnek.

Rengeteg különféle férfit ismerek. Egyikre se merném azt mondani, hogy nem igazi férfi, holott az egyik nagyjából képtelen udvarolni és egy szöget nem tudna beverni, de kivételes módon gondoskodik a családjáról, aztán ismerek olyan férfit, aki kimondottan lágy, "hajlékony" természetét tekintve, ismerek olyat, aki valószínűleg minden nő álma udvarlási módját tekintve, meg amúgy is: jóképű, charme-os, csak hát... mindegy, :) ő is igazi férfi, és apámra sem merném mondani, hogy nem igazi férfi, holott elmúlt már 70. Igaziak, a szónak abban az értelmében, hogy valósak, kézzelfoghatóak, hús-vér férfiak. Csinálnak baromságokat, teljesen különböző a testalkatuk, más a világképük, másképp oldanak meg feladatokat. Nem tudnék rangsort felállítani köztük abban, hogy ki "igazibb" a másiknál. Meg minek is. Ehh...

Igazándiból viccnek írok csak ebbe és a másik topikba. :) A bélyeggyűjtés meg sosem kötött le. :)