A nyolcvanas években rendszeresen jártam a Vasas vízilabda meccseire, családi érintettség révén. Legtöbbször Csapó Gábor édesapjával ültünk együtt, az öreg majdnem akkora volt, mint a fia, de már igen nehezen járt, mindig rekedtre ordította magát. Rusoránnak szintén mindig elment a meccs végére a hangja. Akkor minden évben menetrendszerűen a Vasas nyert. Ilyen csapat nem volt sohat, talán nem is lesz. Faragó, Csapó, Kenéz, Budavári, Görgényi Pista úszott a labdáért.

Most már nem lesz többé céklavörös a feje a Mesternek.

Nyugodjék békében!