"Igen, az emberek alkotják meg tudatosan. Pontosan erről beszélek, nem előre elkészített rendszerbe csöppen bele senki, hanem az emberek folyamatos kapcsolatai, egymásra hatásai révén alakul, fejlődik minden társadalmi szerveződés a legkisebb egységtől a globalizációig."
Te pontosan nem arról beszélsz, hanem a környezet hatásairól, a befolyásolásról, aminek tulajdonítod a társadalmi alakulásokat. Pontosan akkor beszéltél volna tudatos alkotásról, ha az emberek döntéseinek, elképzeléseinek, eszméinek és hitének tulajdonítottad volna. A kettő között nem vetted észre a különbséget, mivel a kapcsolatokat, egymásra hatást esztelen, tudatlan, indulatos és egyéb anyagi tényezők is alakíthatják, megkerülve a tudat valódi szerepét. Sőt azt sem vetted észre, hogy az emberek folyamatos kapcsolatai, egymásra hatásuk - akár tudatos, akár nem tudatos alakítással - nem garantálja hogy az valamilyen fejlődés irányában hat, mivel tehetik ezt éppen fejlődés ellenében, különféle struktúrák lebontásának kedvéért. A globalizáció nem a társadalmi fejlődés eredménye, hanem a társadalmi kapcsolatok bomlása, amely az emberek kapcsolatainak elidegenedésének irányába, azaz társadalmi szerveződéseik fejlődésével szemben hat. Azt sem vetted észre, hogy mindez nem determinisztikus, sokféle társadalmi szerveződés létezik, nem csupán a globalizáció, valamint ezek nem csak fejlődnek, hanem bomlanak is, nem csak virágzanak, hanem hanyatlanak is.
"Mi, emberek, a kölcsönhatás résztvevői alakítjuk ki életünk szervezett formáit."
Kérem szépen ez a nesze semmi fogd meg jól fogalmazás, amely semmitmondásban nagyszerű. Mivel olyan általános ide nem illő fogalmakkal dolgozol mint "kölcsönhatás", "résztvevő", vagy "alakítjuk" amelyek mögött akármilyen, tehát egymásnak ellentmondó jelentéseket is lehet tuszkolni, elérted, hogy semmit nem mondjál vele.
"nem kell senkinek vakon engedelmeskedni, főleg nem az én szabályaimnak. Már azért sem, mert az én szabályaim nem az enyémek, hanem általában mindenkié"
Nos pont ebben tévedtél hatalmasat. A te szabályaid bizony a tieid, és nekem semmi közöm hozzá, tehát máris nem mindenkié.
Ez ahogyan fogalmaztad minden társadalmat elnyomó, kizsákmámányoló, kihasználó uralmi erkölcs alapdogmája, ezzel etetik a népet, és annak látszatát keltik, hogy az uralkodóvá tett szabályokhoz a szabályhozóknak semmi közük, mivel betartásuk mindenki érdeke. Erősen tévedsz, a szabályok tieid, és ne is vonakodjál ezt felvállalni. Téged ami zavar, amit nem értesz, amit kaotikusnak látsz, amit sértőnek tekintesz arról azt gondolod, hogy mindenkit zavar, mindekinek érthetetlen, mindenkinek kaotikus, vagy sértő, de hála Istennek, az emberek nem hasonlítanak te hozzád, és amit te nem értesz, azt ők érthetik, ami neked kaotikus, az nekik átlátható, ami téged sért, az nekik lehet éppen az épülésükre. Sajnálom NINCS olyan, hogy MINDENKI SZABÁLYA, ez a tanításod a világ kezdete óta csak a tömegek szándékos megtévésztésekor hangzik el. Ha te ezt nem szándékosan csinálod, akkor már te vagy ennek a tanításnak egyik legnagyobb áldozata, és erőteljes felfogásváltozásra szorulsz.
"a szervezet senkit nem közösít ki, azt mindenki maga teszi meg, ha nem fogadja el a játékszabályokat"
De bizony kirekesztő, mivel a szervezet vezetősége hozta meg azokat a szabályokat, amelyek idegenül, vagy ellenségesen hatnak azokra, akik nem is fogadják el. Bizony ezt neked kell felvállalni, hogy kirekesztő vagy, hogy a szervezeted kirekeszt, hogy szabályaid kirekesztőek. És íme a bizonyíték a fenti dogmád cáfolatára, hogy mivel vannak akik nem fogadják el játékszabályaidat, nem is lehet mindenkié.
"az ígéretek, vállalások nyilván ugyanúgy cserealapot jelentenek"
Lehet, mégpedig az üzleti életben, a "mindent pénzzé akarok tenni" szemlélet számára. Az igaz azonban nem a saját érdekeit tekinti akkor, amikor valakinek a szükségét figyelembe veszi és teljesíti.
"Nincs is ezzel semmi baj, mert az életben minden a kölcsönösségre épül, akkor működőképes"
Ezzel van a legnagyobb baj. Az egész világot áthatja az ostoba csereelv, és teszik vele lehetetlenné sok tehetség gyakorlását ha nem találnak megfelelő cserealapot. Ez az ostoba cserelv alapította meg a kereskedést, és működteti az emberi élet kizsákmányoló mechanizmusait, intézményeit és szervezeteit. Ez az ostoba csereelv szorította zsákutcába, hogy az ember a képességei szerint tevékenykedhessen, dolgozhasson és alkothasson, és szükségletei szerint vegye ki részét az előállított javakból. Ez az ostoba csereelv teszi tönkre az emberiséget, és hozza létre ennek a romlási folyamatnak a fenntartó hatalmait. A kölcsönösség nem más, mint az önzés törvényerőre emelése, a szemet, szemért, a bosszú és a megfizetés alapja, és mindennek árat tulajdonít. A kölcsönösség hozta létre a pénzt, és dönti nyomorba az eltérést, tekinti bűnnek az egyenlőtlenséget, a különbözőséget. Régen megette a fene azt a közösséget, amelyben egy kiló búzához csak úgy lehet hozzá jutni, ha mondjuk egy kiló paradicsomot adsz érte.
"Amikor Te egy koncepciót dolgozol ki, egy elméletet állítasz fel, éppolyan elvárásokat támasztasz a követőiddel szemben, mint amiket az én esetemben kifogásolsz."
Tévedsz. Egy elméletet lehet alkotni nem csak utasítások, szabályok, minták, elvárások halmazaként, hanem a valóság megértésének tükreként, amely nem vár el alkalmazkodást vagy igazodást, hanem feltárja a valóság igazi összefüggéseit. Aztán rábízza a tanulmányozóra, hogy mihez kezd az információval. Ha például valakinek elmagyarázod hogyan juthat el Szegedről Pécsre, egyáltalán nem jelenti azt, hogy neki kötelessége úgy is mennie Pécsre.
"Ez igaz, de [Mózes] nem is említette egy szóval sem a kölcsönösséget!"
Dehogynem. Ott van a szemet, szemért, kéket kékért, sebet, sebért törvényerőre emelve, valamint az áldást a parancsoknak engedelmeskedésért, és átkot a parancsoktól való elhajlásért cserébe. Egész Mózes az emberi élet és viselkedés üzleti felfogására alkotódott, köze nincs az Istenhez, megtévesztette vele az önző judaisták és keresztények seregét, akik esküdnek ezért a kölcsönösségre.
Jézus Mózessel szemben a következőt tanítja:
Lk 6,35 ..."jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nemvárván"...
