(Az alábbi írás rögzítésének az időpontja 2012. február 7., kedd a Facebook közösségi portálon.)

Remetelak Isten háza tövében ...

azaz Umberto, a bajai Diogenész!

Index: Így öl a hideg

Naponta halljuk a szomorú hírt, hányan szenvedtek az elmúlt időszakban fagyhalált a mi négy évszakos Magyarországunkban.
Mely veszélynek főként azok a hajléktalanok a potenciális áldozatai, akik nem találnak maguknak átmeneti szállást a szokásosnál lényegesen zordabb telünk alatt.

De ez a veszély fenyeget számtalan olyan embert is, aki ha nem is hajléktalan, de nincstelenségében képtelen fűteni otthonát, aki választhat, vagy megfagy, vagy éhen hal. Miközben Gyurcsányok és Orbánok undorító bohóckodásokkal próbálnak művi sorsközösséget vállalni az elesettekkel.

Lenne egy tippem Orbán és Gyurcsány uraknak/elvtársaknak!
Él Baján egy ember - már ha ezt életnek lehet nevezni -, aki valójában nem hajléktalan, hiszen olyan saját személygépkocsival rendelkezik, mely hónapok óta a város kellős közepén parkolva tölti be hajlékot nyújtó funkcióját.
Ennek a férfinak ezek a szélsőségesen hideg napok jelentik a kegyetlen hétpróbát, hiszen egy személyautót képtelenség folyamatosan melegen tartani (közlekedésre nincs használva), melyből a lakója csak rövid időkre szokott távozni a legszükségesebb dolgait intézni, egyébként éjjel és nappal a járműben ülve tölti a végtelenül hosszú csigamód poroszkáló órákat.
Na ide üljön be a két politikus egy éjszakára snapszli partnernek (de ezt az összes parlamenti képviselőnek ajánlhatom szakítópróbaként), a harcedzett egykori bajai vagány mellé, aki eddig fogcsikorgatva ugyan, de állja a sarat, és csökönyös módon nem hajlandó változtatni hátborzongató szokásán. Mely szokás indokaként főként aktuálpolitikai okokat pedzeget a maga morózus módján, lévén igen bizalmatlanul fogad minden segítő szándékú közeledést.
Megjelenésében afféle harcedzett vietnámi veteránra, vagy légiót járt zsoldosra emlékeztető, akiben valamilyen másokkal nem igazán megosztott kemény dac uralkodik, de annyit sikerült elérnem nála, hogy ha kérni nem is kér segítséget, de ha valaki visz számára meleg ételt-italt, vagy bármit, ami vélhetően enyhíthet a körülményein, azokat nem fogja elzavarni. Miután a befagyott ablakokon történő kopogásomra ajtót nyitott, egy pillanatig tartó kutatás után egyből felismertűk a régmúltból egymást, de biztos vagyok benne, hogy mint a bajai éjszakák rendszeres látogatójára a '70-80 közötti években, hozzám hasonlóan sokan ráismernének sarkkörkutatónak tűnő fizimiskája ellenére is.

Tegnap készítettem pár fotót is róla és sajátságos otthonáról, miután kiszállt egy söprűvel gondos házigazdaként kezdte el takarítani a motorházra hulló havat, és eszébe sem jutott, hogy siránkozással keltsen magával szemben együttérzést, netán szánalmat.
Bármilyen edzett és szívós is ez az ember, az elkövetkező napokban amennyiben az eddigiektől is keményebb hidegek lesznek várhatók, nem lenne meglepő, ha a kíméletlen sors őt is magával ragadná, mint oly sok embert manapság ebben a lecsúszott országban.
Ezért legkevesebb annyival tartozom neki, hogy felhívjam a lelkükben együttérzésre hajló emberek figyelmét erre a valójában szörnyű emberi tragédiára, ami a szememben nem más, mint az öngyilkossági kísérlet egy szélsőségesen extrém példája. Ami fölött sajnálatos módon az illetékesek szemet hunynak, struccpolitikát gyakorolnak.

EMBEREK!
Akiben maradt még némi emberség, az próbáljon megmenteni egy olyan emberi lényt, aki valamilyen általa ismert oknál fogva elveszítette élni akarását!
Legalább önmagunk és a Magasságos előtt mi állhassunk relatíve nyugodt lelkiismerettel, hiszen ma ő van ilyen helyzetben, velünk meg holnap ki tudja mi fog történni.

A fotókat rövidesen közszemlére fogom tenni.