Ha létre jött volna a munkaszerződés, akkor nem is lehetne szó biztatási kár kategóriáról szerintem. Éppen ez az egyik lényege a történetnek.

 

A másik sarkalatos pont, hogy az e-mail-ek - amelyek a leendő munkáltatótól jöttek - elfogadottak-e "írásos" bizonyítékként?

Ha elfogadottak a bírósági gyakorlatban, akkor minden kétséget kizáróan bizonyítható a károkozás alapja.

Ezek a levelek egyértelműen tartalmazzák a hitegetést, a ráutaló magatartást.

Ha az október 14-én érkezett e-mail-ben azt nyilatkozza a munkáltató, hogy október 1-től nem tudja foglalkoztatni, hanem csak november 1-től vagy december 1-től, akkor vélelmezhető a ráutaló magatartás miszerint október 1 előtt (szóbeli vagy telefonos) ígérvényt tett az alkalmazásra.

 

Utána néztem, mely passzusok vonatkozhatnak az esetre:

 

a)

1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.):
Bíztatási kár (a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése):
6. § A bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.

 

b)

BH1993.562.-t és a GK. 14. sz. állásfoglalás. Eszerint a szerződéskötés elmaradása miatt is lehetőség van a Ptk. 6 alkalmazására, ha a kárt szenvedett kellő megalapozottsággal hihetett a szerződés megkötésében.

 

c)

Pp. 349. (2) Az (1) belezdés szerinti munkaügyi pernek minősül a munkaszerződés megkötését megelőző tárgyalásra, a munkaviszony megszűnését követően a munkaviszonyból eredő jogra.

 

Én - mint nem jogi szakember - ennyit tudtam produkálni. Köszönöm az eddigi és a jövőbeli válaszokat.