Korábban említettem, hogy az élelemtermelő (földművelő-állattartó) életmód előnyei általában teljesen egyértelműek a vadászó-gyűjtögető életmóddal szemben.

A gyakorlatban azonban É-Amerikában ez nem mindig volt ennyire egyértelmű.

A spanyol eredetű lovak megszerzése előtt ugyanis a prérividék keleti övezetében az alacsonyabban fekvő, nedvesebb folyó- és patakvölgyekben sok törzs folytatott több-kevesebb földművelést.

Mégis miután hozzájutottak lovakhoz a XVIII. sz. elején, sok csoport önként és dalova teljesen felhagyott a földmíveléssel és "főfoglalkozásban" a bölények után vetette magát.

A lovas életmód ehhez kellő dinamizmust és gyorsaságot biztosított.

Viszont a lovas bölényvadász életmód sem tett lehetővé valami magas népsűrűséget, sőt a Nagy Síkságokon a népsűrűség rendkívül alacsony volt.

Modernkori becslések szerint a kifejezetten bölényvadász törzsek összlétszáma soha nem volt magasabb kb. 100-120 ezer főnél, de vannak, akik szerint még ennyi sem volt, hanem csak kb. 70-80 ezer.