Kedves Levelezőtársaim!

 

Nagyon érdekes ez a híradó, korrajznak is nevezhetném. Minden bizonnyal sokan személik nosztalgiával, a fiatalok pedig egy idilli kor idillikus történéseiről kapnak tájékoztatást.

 

Számukra lenne néhány megjegyzésem. Én a film készítésekor 14 éves voltam. Apám gyári lakatos volt, túl voltunk a sokadik házkutatáson. Ami a vaskútiakat illeti: a 95 százlékban német ajkú lakosság nagyobb részét elűzték, a benesi lakosságcsere következtében a felvidéki magyarok is elűzöttekké váltak.

 

A termelószövetkezetek szervezésével van közvetlen élményem: egyik kollegám édesapját izzó vaskályha mellett nagykabátban kukoricán térdepeltették, hogy a tsz-be kényszerítsék. Amikor kiengedték, kapott még néhány hatalmas pofont. Az idős gazda hazamenve a pajtában felakasztotta megát.

1987-ben megírtam egy akkor 80 esztendős bajai munkásember emlékiratát. Együtt ült azzal a garai gazdával, akinek a padlásán a házára szemet vetett ávós revolvert helyezett el. Egy csátaljai gazda pedig azért került börtönbe, mert nem tudta teljesíteni a kivetett tej leadását.

 

A vaskúti dr. Schwalm Pál, a bajai német gimnázium alapítója megírta emlékiratát. Tanulságos olvasmány. A könyvet keresem, címe Wahrheit ohne Dichtung. Szeretném az Országos Széchényi Könyvtárnak ajándékozni.

 

TZisztelettel:

Gál Zoltán