Sziasztok!

Jared Diamond Háborúk, járványok, technikák c. kiváló könyve tartalmaz egy érdekes epizódot, amely a nevezetes Cajamarcai csata körülményeit taglalja. Ma általában erre úgy szoktat sokan hivatkozni, mint a spanyol haditechnika és hadviselés abszolút fölényére a perui indiánokéval szemben, de a helyzet a valóságban korántsem volt ennyire egyértelmű.

Francisco Pizarro maroknyi seregét ugyanis a spanyol források szerint egy 80 ezer fős inka hadsreg vette körül. Namost ha ezt a 80 ezret el is osztjuk a krónikák szokásos nagyzolása miatti 5-ös, 10-es osztóval, akkor is kb. 10-20 ezer indiánt kapunk, ami elképesztő létszámfölény még így is.

Amellett azt is leírta utólag az egyik spanyol résztvevő, hogy a spanyol katonákban az irdatlan méretű indián tömeget látva jeges rettegés lett úrrá, állítólag annyira, hogy többen önkéntelenül is bevizeltek közülük.

Namost nagyon úgy nézett ki az elején, hogyha harcra kerül a sor, akkor az indiók megeszik a spanyolokat reggelire.

Ekkor mutatkozott csak meg igazán az egyébként írástudatlan spanyol zsoldosvezér, Francisco Pizarro zsenialitása, hogy szinte csodával határos módon, a saját testőrsége gyűrűjében elfogta Atahualpát, majd elképesztő méretű győzelmet aratott a sokszoros túlerőben lévő indiók fölött. Kevésbé ismert viszont, hogy Pizarro és spanyoljai a csata kezdetén a középkori spanyolok csatakiáltását üvöltözték, leginkább saját maguk bátorítására, de az ellenség megfélemlítésére is: „SANTIAGO!!!”.

Gondolom, Carolus 58 kartárs, neked nem kell ecsetelgetnem, hogy mire utal az a Santiago kiáltás.

Bár a kecsua (runa-simi) nyelvben a „szantiágó” hangkombinációnak nincs semmi értelmes jelentése, de az indiók is felfigyeltek a spanyol katonák lelkesültségére, fölspannolt állapotára.

Az egekig zengett a „SANTIAGO!!!” kiáltás, csillogtak-villogtak a sisakok, a vértek, a toledói pengék és a lándzsák, nyerítettek, fújtattak a paripák, tüzet okádtak a muskéták – és Európa röpke félóra alatt legyőzte az Újvilág legnagyszerűbb, legerősebb őshonos civilizációját…

Így volt-e, kedves Carolus kartárs?