Nem hinném, hogy "mert a német 'r' a mi két likvidánk között van valahol", ugyanis az uvuláris r a németben aránylag új jelenség, a mi kontaktnyelvünkben, az osztrákban meg kimondottan 20. sz.-i. Ugyan erôsen terjedôben van, de még ma sem univerzális! Különösen vidéken és idôsebb beszélôk közt, azaz az átvétel idôpontjában az osztrák nyelv ugyanúgy apikális volt, mint a magyarban.

Viszont pontosan, jól hiszed, amit a legvégén megfogalmazol: általában olyan szavakban van az átcsapás, amelyben egynél több r fordul elô. Ez szonánsoknál elég gyakori és jellemzô jelenség. pl. N-N gyakran hasonul el L-N, N-L, B-N formába. (Az N nazálist jelöl, általában, az L likvidát (r, l), a B homorgán plozívát azaz itt b-t, d-t). De igaz ez az L-L-re is, amit a német eredetû magyar szavaknál gyakran figyelhetünk meg (r-r > l-r).