A budapesti közlekedés helyzete jelenleg már szuboptimális

 

Bizonyos minőségi mutatóit tekintve egyértelmű igen (pl. járművek általános műszaki-esztétikai színvonala).

Más minőségi mutatókat tekintve egyáltanán nem (pl. a város térbeli és időbeli lefedettsége, tehát az összességében biztosított mobilitás).

Érdekes amúgy, hogy a BKV-ról kialakított véleményünket mennyire az első határozza meg, míg funkcionálisan -nyilván amíg az egész még működőképes állapotban van- a második sokkal fontosabb.

 

haha jól hallani a panaszokat, a közösségi közlekedés csak viszi a pénzt és növeli a közösségi adósságot

A második bekezdésed tekintetében szigorúan különbséget kell tenni a helyi, helyközi, távolsági közlekedés, ill. azok különböző fajtái között.

A tanyavilágot néhány utassal járó vicinálist nem szabad egy kalap alá vonni egy nagyváros és környéke tömegközlekedésével.

Persze, hogy viszi a pénzt mindkettő.

Az óriási különbség, hogy ha szervezett nagyvárosi tömegközlekedés nem lenne, az még jobban vinné a pénzt.

 

az egyéni közlekedésről pedig sok-sok sarcot szedhet le az állam már most is.

 

A baj ezzel ugyanaz. Lényegében nem különbözik a sarc a tanyasi zsigulis bácsika, és a városban kényelmi okokból mindennap dugóban pöfögő jómunkásember között.

 

Ideje lenne nem démonizálni az egyéni közlekedést, hanem reális alternatívaként kezelni, elismerni számos előnyét

 

Ezt én egy percig nem vitatom.

Ugyanakkor egy nagyvárosban a legdrágább erőforrás a hely, az infrastruktúra, és ezzel az egyéni közlekedés iszonyat pazarlóan bánik, mert a rendszerben nincs olyan elem, ami az ezzel való takarékoskodást kikényszerítené. (De, egy van, a parkolás - de ez csak a forgalom kisebb részét tudja eléri.)

 

jobban rászorítható a környezetvédelmi előírások betartására

 

Ez talán így van, de anagyvárosban az egyéni közlekedés még a környezetvédelmi előírások betartásával is összességében  több kárt okoz, mint a tömegközlekedés (még a mai állapotában is.)

 

Jelenleg nincs versenyhelyzet

 

Amikor szűkös erőforrásokon kell osztozni, akkor soha nem a szabad verseny a nyerő stratégia, ld. még közös legelő problémája. Ha az erőforrásokat valamilyen módon beárazzuk, és eszerint szabályozunk, akkor már közelebb vagyunk a jó megoldáshoz.