Köszi Tar-patak. Azokat inkább csak "hirtelen felindulásból", az akkori lelkiállapotomban (önsajnálat, stb) írtam, azért túlságosan a szívemhez nőtt a blogom ahhoz, hogy csak úgy búcsút vegyek tőle. Már visszatért a túrakedvem is ;)

Az állomáson végül nem találtam fűtött helyet, volt kb. másfél órám tán a vonatig, egyet sétáltam a bankautomatáig meg vissza, ahol a - tőletek megismert - módszerrel ill. ötletet követve bementem a bankfiók fűtött előterébe, és ott időztem egy kicsit :)

Küldök majd mailt is.