Na itt van az igért ábra.

 

 

Az első ábra azt mutatja, hogy van egy tökéletes sejtünk a szaruhártya legkülső részén.

 

Ha sokat fogjuk 180 fokban (250. hsz) tartani a fejünket, szemünket, akkor a második ábra szerint fogja megváltoztatni az alakját. Ebben az esetben a fény (sárga nyilak) alulról jön és a gravitáció (piros nyilak) lefelé hat, mint mindig. Tehát kicsi sejtünk a gravitáció hosszútávú hatására megnyúlik lefelé, tehát kidomborodik és jobban fogja törni a fényt, pontosan ez kell a közeli látáshoz.

 

Most ha megfordítjuk és hosszan fogunk felfelé nézni (nulla fok a 250. hsz), akkor bizonyos idő után egyenes lesz majd ha még tovább úgy vagyunk, akkor már szinte behorpad a felső rész. Ezt a helyzetet mutatja a 3. ábra. Na ennél az esetnél meg a domború alak szórja a fényt, ami a távollátáshoz kell. Ebben az esetben tehát a fény felülről jön, de a gravitáció megintcsak lefelé hat – ezért behorpad.

 

Erről egyszerűen meg lehet győződni, ha két 50 cm-es vonalzóra teszünk egy A4-es papírt úgy, hogy a papír szélei a vonalzók szélein lesznek. Egy piros kereszttel megjelöljük az egyik oldalán és először ezt tesszük alulra. Most ha felemeljük, akkor látható lesz, hogy a papír még a saját súlyától is begörbül lefelé és a kereszt felőli rész lesz a dombos. Ha most a keresztet felfelé tesszük és megismételjük a kisérletet, akkor látható lesz, hogy a kereszt most egy völgyben lesz.....