Nem elég szeretni, akarni kell!

 

Indulási alapként előre elnézést kérek. Néhány kijelentésem bántó lehet, az olvasók érdekében mégis leírom. Mondandómat tényként sem szabad kezelni, csupán véleményként. Én így láttam, így éreztem.

Akkor vegyük sorba.

Az összegzéssel kezdem. Neked nem való az Iszinik. Ahhoz fejben még erősödnöd kell.

 

„egy nagyobb megfázást követően, „

szerintem ebben maximum !!!!! 30% a fizikai, és min, 70% a pszichikai rész. Emiatt alig vettem figyelembe.

 

„kiderült, hogy társaim edzettségi szintje és sebessége jócskán a sajátom felett van,”

Ezt részben fogadom el. Tar-patak rendszeresen fut, Ő erős volt. Én utoljára október 2.-án a spar maratonon futottam, a Kinizsi óta nem gyalogoltam. A másodlagos terved a 25 órán belüli teljesítés volt, ahhoz pedig a 24-24:30 at kell megcélozni. Somlyóvár és Koldusszállás között  többször rákérdeztem a tempóra.

 

„A titok: a saját tempómban…”

Teljes mértékben egyetértek.

 

„de már Dorog előtt egyre határozottabban megfogalmazódott bennem a feladás”

Alapvető, szarvas hiba. Sose szabad előre eldönteni, hogy addig elmegyek és ott feladom. El kell menni odáig, és csak ott dönteni. Még hasznosabb továbbindulni, és 5-10 perc múlva dönteni.

 

„Újabb feladásom szégyene”

Nem szeretem ezt a kifejezést. Nem szégyen feladni.

 

„Sőt, ott és akkor, lépésről lépésre szenvedve a céljaimon is elgondolkodtam: kell ez nekem?”

Ez is szarvashiba. Ott és akkor két dolgon kell gondolkodni. Hogy tudok végig továbbmenni, és származhat-e  maradandó sérülésem emiatt.

 

Vagy a maratoni futókról

Ezeket a Spartathlonosokról hallottam.

 

„a fájdalom értékéről, magasztosságáról”

Valamit nagyon rosszul hangsúlyoztam. A fájdalmat nem tartom értéknek. A magasztalásától egyenesen borzongok. A fájdalom tűrése lehet jó tulajdonság. Hasonló mintha valaki gyöngybetűkkel ír, vagy szépen énekel.

 

„"Boldogok akik kitartanak, mert célba érnek". Én most nem vagyok boldog, de azért még leszek.”

Egyszerű dolog: az iszinik ne cél, csak álom legyen, máris boldog leszel. Az isziniket edzés nélkül a legtöbb ember csak szenvedés árán tudja teljesíteni.

 

 

Végezetül pár dolog.

Szerintem fejben nem vagy kész az iszinikre. Most is ezen múlott. 98%-ot adtam arra, hogy fizikailag be tudod fejezni.

A mostani gyaloglatod a botozásodhoz hasonlítom. Eltúlozva viccesen: hosszan lágyan magad elé tartod, hogy csak tapogatózni tudj vele.

 

„Ha csak pillanatokra is, de még e blog harakirije is megfordult a fejemben, arra gondolva, hogy méltatlanná váltam hozzá.”

A Blogot folytatsd. Arra gondolj, hogy azért mert mi végigmentünk te meg nem, attól még egyikünk se lesz több-kevesebb, vagy jobb-rosszabb.

 

(A hozzászólásomat ha gondolod nyugodtan másold át a blogodba.)