1.hét
Január 3.-án kedden kellett kijönnön.Az indulásnál a hazajövetelhez hasonló káosz fogadott,2 kisbusz,1 nagyobb busz,2
utánfutó,amiből egyet hazaküldtek a pakolás felénél,majd kevésnek bizonyult a hely.Az én cuccom az egyik kisbuszba
került,míg én magam a nagyobba.
A kapott papír alapján azt az autót kapom vissza,amit használtam decemberben.Odafelé menet jött a telefon,hogy
szervízben lesz az autó,mire odaérek.Nocsak,mégse lesz teljesítménykorlátozás?Kiderült,hogy az állófűtést csinálják
rajta.Hoppá.Ugye amikor elkezdett füstölni pár héttel ezelőtt,szóltam,hogy nem jó.Közbe ugye továbbhasználtam,de
felírva maradt,hogy javítani kell,és most kerítettek rá sort.
Amikor odaértem,kiderült,hogy mégsincs szervízbe,nekem kell odavinnem.Közben újra mondtam,hogy
teljesítménykorlátozásos,hibaüzenet hegyek,mutattam,hívták a szervízt,hogy több munka lesz.Jó,de most azonnal,de
gyorsan menjek,mert már este 6 óra van,és 7-ig dolgoznak.Így a cuccom a kisbuszban maradt.
10 km-re van a telephelytől a szervíz,már vártak,ráálltam a szerelőaknára,aztán vártam.Egy srác kitisztította az
állófűtést meg valamit kicserélt,végülis ráfért a munka bőven,azóta sokkal jobb lett.Utána egy laptoppal "szerelte" a
hibaüzenetet.Közben befutott a kisbusz a cuccommal.Tudtam,hogy baj lesz,ha nem pakolok át.A kollégák,akik hazaviszik
a kisbuszt,türelmetlenkedtek,így a szerelőcsarnokban dobálták fel a cuccom a kabinba,győztem mindent az ágyra
tenni.Közben jött a szervízfőnök,hogy próbaút,ideges lett,hogy nem tud rögtön indulni,hiszen közbe a többiek
folyamatosan hozták a cuccaimat.
Végül be lett pakolva minden,elmentünk próbaútra,nem jött több hibaüzenet,gyorsítottunk-lassítottunk,minden
rendben.Amikor megfordultunk egy helyen,valahogy úgy éreztem,hogy itt a szervízfőnök a pót nélküli kamionokkal
driftelve szokott megfordulni,de most én is ott ültem,így csak alig érezhetően csúszott meg a hátulja.Á,biztos
képzelődtem.
Visszamentünk a szervízbe,szervízfőnök el,én vissza a telephelyre.Közben elfogytak a rakott pótok,így az volt a
feladat,hogy aludjak.Ahogy parkoltam le,megint felvillant a hibaüzenet.Aztán úgy is maradt.Remek.Elpakoltam
mindent,aztán aludtam.
Reggel szóltam,hogy újra rossz az autó,oké menjek vissza a szervízbe.Visszamentem,várni kell.Ez volt reggel 8-kor.
10-kor kellett beállni a szervízaknára.Délig "kiolvastam" az összes német nyelvű leírást,reklámanyagot,autósújságot
Dafokról(értsd megnézegettem a képeket),majd végre elkészült a gép.Kint állt a szervíz előtt.Újabb könnyes búcsú a
szervízfőnöktől,megyek ki,füst jön a hátsó kerekekből.Égett szag.Látom volt próbaút.Asszem nem képzelődtem előző nap.
Visszamentem a telepre,kaptam feladatot.Felakasztottam egy pótot,persze épp akkor olyan jégesős-havas vihar
támadt,hogy egy ideig ki se tudtam szállni.
Majd elindultam az 50 km-re lévő felrakó felé.Vékony osztrák bundás utak,nem volt egyszerű olyan úton haladni,hogy ne legyen kitiltva a kamion.Közben utolértem egy másik cégbeli
autót,egy alkalmas(inkább alkalmatlan) helyen félreállt,váltottunk pár szót.A kifelé tartó úton ismerkedtem meg a
sráccal a kisbuszban,még csak 2 hónapja kamionozik.Megbeszéltük,hogy egyikünk sem volt még ezen a helyen,így keresni
kell,majd továbbmentünk.
Szerencsére gyorsan meglett a felrakó,rámpa,a cucc papírdobozok összehajtva.Bebékáztam,közben konstatáltam,hogy ez a
pót hihetetlenül katasztrófális állapotban van.Rakodás után leálltam a rámpáról,a kollégával ketten együtt 20 perc
alatt csuktuk be a hátulját.A bal ajtót fel kellett emelni pár centit,hogy rá lehessen fordítani a zárat.
Bécs alatti volt a lerakó,3 óra vezetés,délután 4-kor indultam,biztos voltam benne,hogy aznap nem szednek le,úgy is
lett,már nem volt ott senki,így kerestem egy parkolót,és reggel visszamentem.Hátulról szedték ki targival rámpa
nélkül,tehát itt is békázni kellett,majd fél óra alatt becsuktam a hátulját.Kaptam csereraklapokat,ezekkel el kellett
mennem a Dachserhez,ugyanoda,ahol utolsó héten háromszor voltam.Félig nyitott ajtóval álltam rámpára,könnyebb volt a
rámpa és a pót közötti kis résen átbékázni a raklapokat,mint becsukni a bal ajtót.
Kérdezgették a céges telefonon,hogy mennyi gázolajam van,sejtettem,hogy a Bolearishoz kell majd mennem,mivel kevés
volt a tankban,így könnyű voltam.Írtam már korábban erről a cégről,pár hete nem jutottam be hozzájuk,mert túlsúlyos
lettem volna.
2 óra alatt végigcsináltam a bejutási ceremóniát,majd bementem.Hihetetlen módon most,hogy könnyű voltam,senkit nem
érdekelt a súlyom,nem volt mérlegelés.Az előírt helyen megálltam,bementem az irodába,ahol nem volt senki.Épp fél1
volt,gondolom ebédeltek.Vártam 20 percet,jött valaki,mondta,hogy a 17-es kapu elé álljak.Itt oldalról raknak.
Kiengedtem a ponyvafeszítőt,kicsatoltam a csatokat,majd elhúztam hátra a ponyvát.Közben jött a targis a
granulátummal.Amíg az ember várakozik a kinti portánál,egy plazmatévén megy,hogy hogy zajlik a rakodás,mire kell
figyelni,hogy biztonságos legyen,hogy kössük le,ahogy rakják fel,közben húzzuk a spanifert,szájbarágósan.Na én így is
csináltam,raklap fel,spani át felette,de közben jött még egy targoncás,dudált,hogy húzzam el a rakoncát,mutogatta az
óráját,hogy sietni-sietni.Elhúztam a rakoncát,közben két targonca elkezdte felrakni a cuccot.Innentől a filmben
látható módon lekötni esélyem sem volt,ha útban lettem volna,simán eltaposnak,agyonnyomnak,felborítanak.4 perc alatt
a hátsó rakoncáig rakták az autót,kapkodtam le a léceket,már dudáltak is,hogy húzzam az utolsó rakoncát.Nyitnám a
nyitójával...semmi.A nyitófül és a rakoncát a helyén tartó szerkezet között nem volt kapcsolat.Közben két targonca
dudált,majd az egyik üvöltött,aztán azt mondták,jó akkor ennyi,a többit nem rakják fel és elhúztak.
Először nem tudtam mit csináljak,alig láttam az idegtől.A granulátum magasabbra volt rakva a raklapokon,mint én.Van
egy kis létrám,de még azzal sem tudtam felmászni a tetejére,hogy áthúzzam a spanifereket.Inkább megpróbálkoztam a
rakoncával,szerencsére épp erre a hétre már hoztam szerszámokat,így egy kalapáccsal sikerült kinyitni és elhúzni.A
ponyvát hátra akartam húzni,a ponyvatartó rúd se jött ki a helyéből,ahhoz is kalapács kellett.Elhúztam a másik oldalt
is a ponyvát,itt is csak feszegetések árán jött ki a helyéből a hátsó rúd,közben rozsdás lé folyt mindenfelé.
Szerencsétlenkedtem a spanikkal,amikor nagysoká jött egy targoncás,és felrakta az utolsó 4 raklapot hátra.Mondta,hogy
ha lekötöttem,mehetek kifelé,aztán elhúzott.Lekötni mi?Visszakalapáltam a rakoncát,visszaszerencsétlenkedtem a
ponyvákat,aztán kimentem.Papírok,25 és egynegyed tonna a rakomány.Érezhető,megint mindenkit fel fogok
tartani.Elmentem az első parkolóig,kicsit megnyugodtam,sikerült felmászni a zsákokra,így gyorsan lekötöttem a
cuccot,majd elindultam.Cél:Anglia.Végre.Lassan 3 napja kint vagyok,de alig mentem 300 km-t.
Az osztrák-német határ után elfogyott a munkaidőm,így kiálltam.Tök jó volt azon a héten,hogy szinte mindig mindenhol
volt parkolóhely.Így nyugodtabban lehet tervezni a menetet.
Másnap a hajnali indulás után elég rendesen esett a hó,meg fújt a szél,meg is maradt az autópályán,de szerencsére
hamar magam mögött hagytam a havat,később már csak eső esett.Igaz,az sokszor brutálisan,meg végig szembeszél
volt.Felértem majdnem Brüsszelig.
Harmadnap,szombaton áthajóztam.A hajó előtt még az autópályán észleltem,hogy a ponyva alól kilóg az egyik
spanifer,megállva láttam,hogy nem csak a spani lóg,hanem kiszóródott az áru is.Így elhúztam az
oldalát,összegyűjtöttem a kiszóródott anyagot,megragasztottam a kiszakadt zsákot,újraspaniztam,és továbbmentem.
A túloldalon cél a kikötőtől nem messze lévő Margate-i Tesco volt,mögötte van egy kis utca,ahol lehet állni.Ezt
korábban tévesen Ramsgate-ig Tesconak írtam.Óriási forgalom volt abban a városban!A bevásárlócuccok környékén akkora
dugók voltak,mint egy átlagos hétköznap Pesten.A személyautóparkolókban egy gramm hely nem volt.Mindezt karácsony
után.Milyen lehetett előtte?
Majdnem egész délután a Tescoban voltam,két szintes,körbejártam az egészet,aztán filmet néztem.
A vasárnap szuper volt.Reggel megint Tesco,majd főztem,délután pedig elmentem a tengerpartra.45 perc volt a gyalogút
a városon át.Felhős idő volt,de nem esett,kicsit fújt a szél,óriási fíling volt a hullámzó tenger homokos partján
sétálni.Nyáron biztosan rengetegen lehetnek ott.Mindenfelé bezárt fabódék meg öltözőházacskák voltak.
Majdnem egy órát sétáltam a sok kutyasétáltató között,majd egy luxusnegyeden át vissza a városba.Öcsém,micsoda
házak!Micsoda autók!
Végül összesen 3,5 óra sétálás után értem vissza a kamionba.Jól elfáradtam,így innentől sorozatnézés volt a program
(Odaát I. évad).
2.HÉT
Hétfőn stresszesen keltem,mert izgultam a lerakó miatt.A cél Southampton,egy város,minek közepén egy fizetős híd
van.A lerakó meg a híd kezdetén lévő kis utca,a Hazel Road,a város közepén.Amennyiben jó az az utca,mert a kapott
postakódot nem ismerte sem a GPS,sem a laptopos térkép,semmi.
Valamiért balga módon úgy gondoltam,hogy ha szemből megyek neki a hídnak,előtt jobbra kell elfordulni,és ha nem
lehet,át kell mennem a hídon,meg vissza is,így nem onnan közelítettem meg a dolgot,hanem kis utcákból a városon át.
(Később kiderült,hogy a híd előtt körforgalom van(mégicsak Anglia!),így nem lett volna gond,meg amúgy is be lehetett
menni a célutcába.Az ember néha hülye).Nem volt gond,nem voltam kitiltva az utcácskákból,nem volt éppen tágas,de egy
ideje már nem jelentenek problémát a kis utcák.
Aztán az egyik utca végén volt egy kis bal kanyar,majd egy függőleges fallal találtam szembe magam.Persze ez így
túlzás,de ott akkor az én szemszögemből függőlegesnek tűnt az utca vége.A Mecseken vannak ennyire meredek utcák,a
személyautók egyesben mennek fel rajta.Nem volt hosszú,olyan 50-100 méter közötti.Fogalmam sem volt,hogy egy teljes
terhelésű szerelvény fel tud-e egy ilyenen menni,de nem volt sok időm gondolkodni.Ötödik alsóban voltam,épp
felkapcsoltam volna,ha nem jön ez a domb,mögöttem a kacskaringós utca,hát padlógáz.Ahogy elértem az emelkedőt,mintha
a fékre léptem volna,egyértelmű volt,hogy így nem fog menni.Megállást nem akartam megvárni,hátha tudok elindulni
többet,így egyes alsóba tettem a váltót,majd a megállás előtti pillanatban padlógáz.Végülis nagy kínkeservel
felment,de nem sokon múlott.
Utána már viszonylag könnyedén megtaláltam az utcát,a céget.Kora reggel volt,a kapu nem nyílt ki magától,néztem
innen,néztem onnan,közben jött egy arab ember hosszú szakállal,fején hálóval,hogy meg kell nyomni a gombot a kapu
szélén.Esetleg rá lehetne írni,vagy ilyesmi.Bementem,még több arab jött,még nagyobb szakállal.Mutatom a CMR-t,oké
várjak.Elhúztam az oldalát,bontottam a spanikat.Jött egy másik arab vissza a CMR-rel,hogy keddi a lerakó,jöjjek
vissza holnap.Szupi.Telefonáltam,hogy mi van,majd visszahúztam az oldalát.Közben jött a targoncázós arab,hogy álljak
oda leszed.Megint elhúztam az oldalát.majd a másik oldalt is.Ott két rakonca sem jött ki a helyéből,de arabunk
gyakorlott targoncásként megoldotta a dolgot.
Aztán összeraktam a pótot,szóltam,hogy mégis leszedtek.Csakhamar kaptam egy 8 kilométerre lévő címet.Broadway
Farm.Hűha.Az utcában haladva balról láttam egy farmot sok raklappal,de nem tudtam,mennyi ilyen farm lesz,így
fordultam egyet.Szemből jőve már ki volt írva,hogy Broadway Farm,de onnan nem lehetett ráfordulni,úgyhogy megint
fordultam egyet,és így érkeztem meg.A Farmon sokmindennel foglalkoztak,egy rész tele volt használt raklapokkal,ez
volt a szállítmányom,390 db üres raklap Németországba.Németországban biztos elfogytak a raklapok.Hihetetlen egy
fuvar.
A Farm területén mindent pont úgy helyeztek el,hogy éppen el lehessen fordulni a nyergessel.Rakodás közben kötöttem
le az árut,kicsit kimozogtam magam.A bal hátsó rakoncát egyre gyorsabban nyitottam-zártam a kalapáccsal.
Aztán elindultam.Közben +14 fok volt,sütött a nap,eszméletlen jó idő volt.Este áthajóztam,aludtam a porosban,majd
kedd reggel nekivágtam.860 km-re volt a lerakó,Ingolstadt mellett,így aznap biztos nem értem el,de 10 óra vezetést
terveztem.
Aschaffenburg előtt állt az autópálya mellett egy rendőrségi kisbusz,ahogy elmentem mellette,rögtön
utánamfordult,úgyhogy felkészültem.Hamar be is állt elém,és kivezetett egy kis betonútra az egyik kijáratnál.
Elkértek mindent,megnézték az árut,vártam 5 percet,míg megnézték a kártyát,majd hívtak a buszhoz.Az ember egy
laptopon mutatta hosszasan a decemberi bűneimet,néha kérdezte,hogy értem-e,amit mond.Mondtam neki,hogy nem mindent,de
a lényeget értem.Aztán elővett egy mini számológépet,meg egy picike könyvecskét,hogy akkor ő most kiszámolja,hogy
mennyi az annyi.Valahogy olyan lassan csinált mindent,úgy éreztem,mintha kezdő lenne,pedig nem volt fiatal.A
másik,idős-pocakos közben a sofőrülésben ült,a pohártartóban McDonaldsos pohár,az nem csinált semmit.Tudtátok,hogy a
rendőrségi kisbuszok automata váltósak?
Aztán nagysoká azt mondja az ember,hogy 310 Euro.Mennyi???Majdnem mondtam neki,hogy hülye vagy,nem látod,miket
csináltam?Persze nem mondtam,de ennek kb. a 10-szeresére számítottam.Hívtam a céget,elmondtam,hogy mizu,oké
rendben,küldik a Yes Money-ra a pénzt.Rendőrünk kitöltötte közben a papírt,mindent lefénymásolt,így eltelt egy újabb
óra.Bankautomata 5 percnyire,kövessem őket.Oké.Bevezettek a városba,levettem a pénzt,odaadtam,könnyes búcsú,ők
el.Kimentem a családi házas övezetből kerülgetve a bicikliző kisgyerekeket,aztán már nem mentem sokáig.Elég volt
aznapra a munkából így.:-)
Szerdán elmentem a lerakóig.A megadott címen a nagyon vidám kapuőr adott egy térképet,hogy menjek a másik kapuhoz egy
másik utcába.Ott senki nem tudta,miért vittem oda a raklapokat,azon meg nagyon csodálkoztak,hogy Angliából
hoztam.Végül elküldtek egy 3. helyre,amit elmagyaráztak,hogy hol van,ezt viszont nem teljesen értettem,de végülis
megtaláltam.A 3. helyen kizártnak tartották,hogy oda vittem ezt a sok raklapot.Volt ott még vagy 2000 darab.Azt meg
lehetetlennek tartották,hogy Angliából hoztam.Telefonált a raktáros egyet,aztán mutatta,hogy hova álljak,leszed.:-)
Leszedett,szóltam,hogy üres vagyok.Jött az sms,két felrakó,másnap 3 lerakó Ausztriában,az egész összesen 400 km sem
lesz.Sok munka kevés pénzért.
Mégis örültem,mert lehetőség nyílt a hazajövetelre.Nem így terveztem,de felajánlották,így otthon lehettem a párom
születésnapján.Elmentem az első felrakóhoz,itt a másnapi két lerakóhoz raktak be cuccot.Kérdezték a
sorrendet,természetesen fordítva mondtam véletlenül,úgyhogy örültem,amikor eljőve onnan erre rájöttem.Közben a hátsó
lógó-félig leszakadt ajtót is egyre gyorsabban csuktam be.
A második felrakó is rámpás volt,de itt rengeteget kellett várni,összesen valami 5 órát voltam ott.Azért voltam
ideges,mert este 7 után jöttem el onnan,és volt még 3 óra vezetésem,ami jó lett volna kivezetni,de este 10 körül
megállni Németországban nem egyszerű.Ráadásul fekete fóliás árut raktak a végébe,valami Sony cucc,tehát fontosnak
tartottam legalább valami lámpa alá állni,vagy ilyesmi.
Végül 9 után álltam meg,egy sor mögött valami elképesztő módon,az első kerekekkel már fent a parkolóhelyeket
elválasztó járdán.Hajnalban arra ébredtem,hogy jéggé fagytam.A kályha egyszer csak nem kapcsolt be többet.Ki-
bekapcsolás után megint ment.Nagyon hideg volt,-5 fok.
Csütörtökön elindultam a lerakók felé.Salzburg és környéke.Megint verőfényes lett az idő,egyre magasabbra mentem a
hegyekbe,mire az első lerakóhoz értem.Itt várni kellett két órát,úgyhogy összepakoltam a cuccom,mert eddigre biztos
lett a hazamenetel.
Leszedték a cuccot,majd a második lerakón szerencsére egy rendes targoncással találkoztam,akinek nem okozott gondot
kiszedni a 10 palettát,hogy a mögötte lévő 17-et kivegye magának,aztán visszategye a 10-et.
A 3. lerakó felé szinte már igazi üdülőhelyeken mentem keresztül,a tavakban tükröződő havas hegycsúcsokkal,az út
mellett sífutókkal.
Odaérve azt mondták,legalább 2-3 órát várnom kell.Így félreálltam a kamionnal,parkoltam le,amikor tolatás közben az
autó jobb első sarkával rámentem egy kis oszlopra.Onnan fentről nem láttam.Görbült a lökhárító,repedt a
lépcső.Remek.Az első törés.
Várakozás közben kitakarítottam az autót,így készen álltam a hazamenésre.Végül leszedtek,jött telefonon,hogy
cseréljek pótot valakivel egy helyen,majd menjek be a telepre.
Meg is történt,telephely,Sájze-sájze,látva a kárt,amit csináltam.Még aznap este,miközben pakoltunk át a
kollégával,kicserélték a lökhárítót.Aznap egyedül voltam hazajövős,így egyedül jöttem haza a céges autóval.Reggel 5-
kor léptem be a bejárati ajtón.
