3. rész

Ezen a fórumon számolgattak többen, hogy mennyire kellett volna bemozdulnia a madárnak. Ehhez csak egy rossz metafórát mondanék: Tételezzük fel, hogy nem ismerjük a tapasztalat szerinti tényt, hogy a gravitáció miatt a feldobott tárgy vissza is esik, mert nagy ritkán egy-egy rövid ideig látunk csak felfelé száguldó, vagy lefelé zuhanó almákat. Bár a valóságban az alma röppályáján van egy fordulópont, amikor sebessége rendkívül kicsi, sőt, adott esetben lehet akár nulla is, s ez nyilvánvaló a rajtunk kísérletező szadista pszichológusoknak is, de mi, a sötétkamróból csak annyit tudunk összerakni, hogy vannak lefelé és felfelé száguldó almák is. Amikor egy olyan képet adnak a kezünkbe, amelyiken az alma a levegőben áll, kételkedhetünk abban, de vigyázzunk azért hogy csalóknak nevezzük-e a kép készítőit! Ne zárjunk ki lehetőségeket! Ne zárjuk ki, hogy egy vadászat közben meglehetősen bonyolult mozgássorozatot leíró madár lavírozása közben nem lehet két, vagy több egymást igen gyorsan követő időpillanat, amikor nem mozdul el, csk mert ennek eshetősége elenyészően alacsony!

"Reagálva még 1-2 kommentre:
Fáj, vagy nem, de Szentpéteri a NG hivatalos fotósa, aki rendszeres megbízásokat kap, talán nem véletlenül. Miért nem indul pályázatokon? Van, aki ezt még meg tudja kérdezni? Kicsit több önkontrollt kellene szerintem tanúsítani, nyugodtan induljunk ki néha magunkból! A lejáratással egyet értek, mármint hogy ez baromi rossz fényt vet Mo-ra. Minden lejárató kampánnyal így van ez, de azért aki ebben a világban él, annak elég egyértelmű kell hogy legyen, hogy a lejáratás nem minden esetben a lejáratás tárgyán, vagy személyén múlik, hanem a kampányfőnökön és a befolyásolható hívőkön. A tömeg megvezethető, s éppen elég eszközünk van már rá, s az ember imádja a saját véleményét hangoztatni. Megnyugvás ez neki akkor is, ha valakit ezzel megkárosít, megbánt, életeket nehezít meg vele, sőt, akkor külön izgalom és élvezet. Az én véleményem szerint ebben az esetben a fő bűnös a magyar természetfotósok csodás szövetségének csodás vezetősége, akik igen nagy lelkesedéssel gyújtották meg és táplálják a lejáratókampány tüzét, noha az összes lehető hivatalos helyről, minden vádpontjukat megcáfolták! De a magyar közvélemény egy jelentős részét ez nem érdekli, annyi elég neki, hogy akasztást, kínzást hirdettek. És tovább gyűrűzik, hogy még színesebb és izgalmasabb legyen: a sztorit fentebb már a politika mocskával is tetézi valamely összeesküvéselmélet-hívő kommentelő, bizonyára mert Ő maga szívesen tartozik valamely politikai oldalhoz és el sem tudja képzelni, hogy lehet e nélkül is, tisztán, erkölcsi célzattal, például a természetvédelem, vagy környezeti nevelés oldalán dolgozni. Más azzal jön, hogy képei semmitmondóak, de Ő maga nem rak fel egy linket képekkel, amelyek számára sokatmondóak, s nem mesél arról, hogy Ő mikor lát egy természetfotóban üzenetet. Villongások mindig lesznek, amíg találunk villámhárítót. S ha egy ki lett nevezve, s lesz olyan is, aki ezt a tornyot karbantartja, s mind magasabbra fogja emelni, mindig lesznek olyan felhők is, amelyek szívesen sötétítik be az eget, s gyülekeznek is, hogy együtt még félelmetesebb villámokkal világítsák be az általunk sötétbe burkolt környezetet: saját hazájukat. S hogy a villámok fénye természetes-e. Nekik az. És csak csodálkoznak, hogy ilyen környezetben is lehet még folytatni a hivatást, képviselni a hitvallást, és olyan képeket készíteni, amik eladják magukat. Érthetetlen! Sőt, természetellenes! S még nem készült el a következő érthetetlen kép, de már bizonyára megfogant az új kritika váza. Az akváriumot már ellőtték, úgyhogy ennél valami extravagánsabb kell majd. Biztos lombikban lövi majd a következő sorozatot, vagy a Gellértben! És hiszen az ugyan az a madár, mint amit 6 évvel ezelőtt örökített meg! Ez akkor egy örökmozgó robogyarlag, csalás! Az ikrei sem igaziak, nekünk ne adja be, hogy tökben alszanak! Valójában nem is ikrek! Egy gyerek az, látta már egyáltalán élőben bárki? És Ő, Ő sem természetes, a grimaszai mindent elárulnak, ember így nem beszél! Bosszantó, meg kell mondjam, nagyon bosszantó olvasni a helyesléseket, amelyek egy felelőtlen írás nyomán gerjednek. Persze mindenkinek szíve joga, nyugodalma. Hajrá! Ne váltsuk meg a világot, éljünk inkább a fertőben, hisz az is jó érzés, ha mi magunk is részét képezzük. Egyszerűbbnek is tűnik talán, mint felülemelkedni rajta. De csak annak, aki még nem próbálta. Aki már próbált elismerni másokat, felfedezni a jót, dicsérni, vagy aki képes energiát nem kímélve utánajárni dolgoknak az objektív ítélkezés jegyében, s elismerni a hivatalos, névvel szereplő szakértők véleményét, s nem dől be az ilyen bűnlajstrom-felsorolásoknak, az tudja, nem is olyan nehéz; utólag visszanézve, megéri. Megértheti, hogy készülhetnek ilyen környezetben még mindig nagyszerű képek. Köszönöm, aki meghallgatta személyes véleményemet, mert ez is csak az - igaz."

"Hát, olyanokat írtál, amikről nem is tudtam. Megdöbbentő. Persze lehet, hogy ez is kacsa, és lehet megalapozott feltételezés is, szóval azért vigyázzunk az ilyen kijelentésekkel is, ne essünk abba a hibába, amibe ők! De kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy megvan a lehetősége annak, hogy a saját módszereikből indulnak ki akkor, amikor valaki eltiprásán fáradoznak. Az átgázolás tipikus esete lenne ez, a dícsőségért, ahol a dicsőség már önmagában az eltiprás sikere is lehet; ez vezércsel lenne, politika. Elterelni a figyelmet, hogy az efféle saját dolgokra ne irányuljon rá a figyelem. SzJ-i viszont nem reagál, így dicsőség sincs, s ez egyre inkább feszélyezi őket. Kicsinyes dicsőségvágyuk maximum azzal teljesedhet be, hogy ilyen blogok készítői és kommentelőik velük egyetértenek. A magyar mentalitás egyre inkább hasonlít egy anyagyilkos kakukkfiókáéra. Valaki azt írta, hogy ez a lejáratás csak nálunk él; külföldön erről alig hallani; vagyis csak a lejáratók hangoztatják, hogy SzJ milyen rossz hatással van a magyar természetfotózásra, miközben külföldön nem a magyar természetfotózást, hanem éppen őket bírálják vádaskodásaikért. Ezért a természetfotósok címzett szövetségesei ott nem is blogolnak, "cikkeznek", mert nem találnak táptalajt, csak falakat. Külföldön a képeket nézik, irigység nélkül, hozzáértéssel és meghajolnak, díjakat és megbízásokat adva a tehetséges magyar fotósoknak. De ettől még SzJ is magyar és így, ennyire érzékeny is kell legyen. Kár, hogy itthon ezzel kell szembenéznie. ÜZENET A BLOGGEREKNEK:
Az imént átvette ezt az írást (semmiképpen sem cikket) egy másik blogger is. Bemásolom, amit neki írtam, mert Harpinak is szól, SŐT!
"Szomorúnak tartom, hogy csak egyre nő azon blogok száma, amelyekre a témát felveszik és így újabb és újabb táptalaját adják olyan vitáknak, amelyek nem csupán meddők, de annak lehetőségét is hordozzák, hogy egy fotós lejáratókampányát táplálják. Ha tudsz egy blogot, ami ezzel foglalkozik - és ilyet könnyű találni - akkor nem értem, hogy miért van szükség arra, hogy begyűjtsd, terjeszd. Olvashatod ott a kommenteket. Vagy ha foglalkozni akarsz egy témával, miért nem járod rendesen körül, több oldalról, így generálva már minőségi vitát? Egy személyeskedő, névtelen blogger szubjektív véleményével minek teleszemetelni egy oldalt? Ne értsd félre, nem beleszólni akarok, csak reagálok arra, amit írtál. Szerintem ezt csak akkor érdemes megtenni, ha mellé kerül a NG hivatalos sajtóközleménye is, egy-egy külföldi, elismert fotós véleménye, stb. Persze ezek felkutatása nem kis feladat, hiszen a net nem ezekkel van tele. Azok, akik ítélkeznek, ócsárolnak, ezekre nem hivatkoznak, így lassan elveszik a süllyesztőben! Nekem, bevallom, pont e miatt rendesen elegem van a blogokból, az álcikkekből. Nem értem a céljukat, ha az nem pont a lejáratás, a vádlók pártjára állás. Ezért hittem, hogy ez is erről szól. Nagy ritkán lehet igényes blogokat találni. Olyanokat, amik megoldásokat, objektivitást, eltűnőben lévő, megbízható infókat kínálnak, jó hivatkozásokra mutatnak rá, stb. Érdemes. Szerintem. Persze beszélgetni is egy témáról. De ha már nem pusztán beszélgetésről van szó, hanem támadásról, akkor már óvatosnak kell lenni annak terjesztésével. Ki tudja, hogy a támadás indítéka mi?" Szia, sziasztok, Paci"