A szemgolyó hátulján vannak a szín és fényérzékelő receptoraink. Mikor kezdtem a szemeimmel foglalkozni 2009 elején, akkor nagyon nehéz volt látnom, hogy hogyan vannak elosztva. A közepén csak színérzékelők vannak, majd pár foktól a fényérzékelők is megjelennek. Maximum valahol 15-17 fok táján van. Ezek legjobban olyan sárgás fényre tudnak berezegni, tehátt erre a legérzékenyebbek. Tehát a közepén kellene látnom a sötétben (mikor nyugodt vagyok) egy kisebb sárga pontot, meg olyan sárga sávot kb 17 fok távolságban. Na ezt csak 2009-ben úgy tudtam elérni, hogy a hüvelykujjaimmal egy kis nyomást gyakoroltam szemeimre. Akkor berezegtek és sárga fénnyel betöltődött a látóterem. Ahogy gyengült a rezgés, úgy feketedett a látótér, majd csak a központi kis kör és a 17 fokban körülötte lévő sáv (még a sárga folt is kivehető, ott megszakad a sáv) majd végül az is eltűnt.  Az volt a vágyam, hogy ezt elérjem ujjak nélkül. Kb 2 év alatt sikerült mindössze úgy, hogy egy kicsit erősebben becsuktam a szemeimet. Három hónapja már sikerült enélkül is, de ehhez nagy nyugalom és türelem, sok gyakorlás kell. Azt hiszem ez a fejlődés is mutatja, hogy most sokkal érzékenyebbek a receptoraim  és jobban tapadnak a szemgolyóhoz és így az impulzus hatékonyabban mehet az agyba feldolgozásra.

Innen már azzal fogok próbálkozni, hogy milyen változás zajlik a rezgésekre és milyen a gondolatokra. Fogom e tudni látni a retinán azt, amire gondolok, vagy egyáltalán bármiféle alakzatokat - mindezt csukott szemmel koromsötétben? Na ez izgalmas dolog, most vasárnap mintha sikerült volna (már valami volt 2 hónapja is, de abban nem voltam biztos, hogy nem álmodtam e). A sárga háttéren megjelentek olyan sötét alakzatok, melyek legjobban egy kisebb tűlevelű fenyő agára emlékeztettek. És a hangok is megváltoztatták a sárgás kör alakját. Na, ez kezd izgalmas lenni.......