Sajna, a Feketeszárú cseresznyét nem láttam. Nagyon kedvelem Hunyadi Sándort, de csak a novelláit ismerem és szeretem. Viszont rászántam magma, és megnéztem a Jane Eyre új feldolgozását. Jobban tetszett, mint vártam. Nem volt szinkronizálva, csak feliratozva, de egyébként sem túl sokat beszéltek benne. A képek hangulata és a hanghatások nagyon kifejezőek voltak. Gondolok olyanra, hogy amikor a gyerek Janet bezárják a vörös szobába, egyedül marad, sír. kiabál. Egyszer csak nagy pöffenés hallatszik, a kislány elájul, a nézők összerezzentek, pedig csak annyi történt, hogy a nem használt kandallóból hirtelen leesett egy csomó korom.

A másik emlékzetes ügy volt, hogy Jane - már Thornfield Hallban - útnak indul, hogy feladjon egy levelet. Hirtelen felburran egy fácán az orra előtt, mindenki a frászt kapta. Ez volt az az alkalom, amikor találkozott Mr. Rochesterrel. Most jobban tetszett a férfi főszereplő, csak egy kicsit fiatalnak találtam. Mr. Masont meg nagyon is fiatalnak, legföljebb 25 évesnek nézett ki.

Mindkét filmeben a legtalálóbbnak a házvezetőnő, Mrs. Fairfax alakját láttam, olyan eszemadta csinos volt, fekete ruha, fehér főkötő, az övén kulcsok, én is bármikor megfogadtam volna, ha módom nyílik rá.