Azért itt pár dolgot pontosítsunk:

 

A spanyol gyarmatosítás - mint arrogáns és kegyetlen. Nem tudom, hogy mennyire gondolkodtál el azon, hogy a volt spanyol és portugál gyarmatok területeinek jelentős részén máig az indián társadalom van többségben, miközben az észak-amerikai területen az angol-amerikai fehér úthenger keresztül ment, ledarálva mindent, ami indián...

Ebből az aspektusból érdemes lenne megnézned, hogy a közép- és délamerikai indián kultúrák hogyan épültek egymásra: a vezető réteg kivégezte az előző vezetőréteget és az alsóbb rétegek éltek tovább és hódoltak a régi-új uraknak és isteneknek.

 

Kolombusz, mint az arrogancia és kegyetlenség szimbóluma - aki ezt mondja, az nem olvasta el Kolombusz naplóját. Pedig magyarul is elérhető. Kolombusz a Karib-térségben találkozott az indiánokkal és azt mondta róluk, hogy naív, jó lelkek, akiket Krisztus örömére meg lehet téríteni békességgel és egyébként meg tök előnyös üzleteket lehet velük kötni - üveggyöngyért aranyat lehet tölük kapni. Azaz, jellegzetesen reneszánsz kalmárszellem és nem a hódító volt Kolombusz.

 

Kolombusz soha a büdös életben nem volt Hispaniola kormányzója. Akire te gondolhatsz az Diego de Colón, Kolombusz fia. Illetve itt talán még jelentősebb a másik korai kormányzó, Ovando szerepe. Valóban, az 1500-as évek elején az arany iránti lázban, illetve a földosztás iránti vágyban Hispaniola szigetén lévő indiánokkal kegyetlenül bántak az ottélő spanyolok - pár százan voltak összessen, köztük volt maga Hernán Cortés is, a későbbi hódító. Emiatt is lázadt fel Hatuey törzsfő és menekült át Kubára, illetve ehhez kapcsolható majd Kuba meghódítása is. De már az 1510-es évek elején elkezdtek foglalkozni az indiánok státuszával és később az 1540-es években törvényekkel szabályozták Spanyolországban az indiánokkal való bánásmódot. A vita alapban arról szólt, hogy a korabeli keresztény Európa elvei alapján ők született rabszolgák (Arisztotelészre hivatkozva), vagy szabad lelkek, akik szintén üdvözülhetnek. Az 1541-es Új Törvényeket követően hivatalosan ők a spanyol korona alattvalói lettek. (azért ez is árnyalja picit azt a képet, hogy a kegyetlen és barbár hódító spanyolok - az angolszászoknak köszönhető fekete legenda sajnos még mindig fertőz sok embert...)

 

A népfogyatkozás az összes karib-tengeri szigeten megfigyelhető - a XVI. század végére majdnem mindegyik spanyol kézen lévő nagy sziget - Hispaniola, Kuba, Jamaika (akkor még spanyoloké volt) stb. majdnem elnéptelenedett. (Magyarországú méretű szigeten tokkal-vonóval pár ezren éltek) Ennek több oka volt - a kevés spanyol aki volt a karriert és vagyont ígérő kontinensre ment, ahol az alkirályságok központjai voltak. Fekete rabszolga még alig volt. Az indiánokat meg valójában a járványok vitték el - nem alakult ki az immunitás, ami meg a fehérek között már megvolt évezredek óta.

 

Egyébként visszafelé is hatottak a dolgok - az Amerikából importált szifilisz betegség, felerősítette az Európában is feltehetően létező, de kevésbé virulens verziót, olyan járványokat "szabadított" Európára, ami pl. nyomon követhető az öltözködés átalakulásában: a reneszánsz mély dekoltázsa eltűnik a késői reneszánsz és barokk spanyol gallérja alatt. Ez sem bigottságból volt- csúnya társadalmi elismertségre számíthatott egy korabeli bögyös fruska, ha két melle között otromba szifiliszes jegyek ficeregtek és ezt ország-világ láthatta...

 

Én is azt mondom, sokkal összetettebb a felfedezések kora, hogy a fekete legendák alapján ítéld meg... :)