Akkor egy régi fuvarról a régi időkből, ami érintette a volt Szojetuniót.

 

A fuvar egy Magyar Finn fuvar volt, a Taurustól gumi a Finn Lapperantába.

Az útvonal Csehszlovákia Lengyelország onnan Gdanskból komppal Helsinkibe. A komp a Pomeránia nevű hajó volt, két napos úttal diszkóval, és marha olcsó vámmentes shoppal. Utána kötelező volt egy kicsit pihenni a Helsinki kikőtőben, ha nagyon leittuk magunkat a két nap alatt.

Meg is volt a lerakodás rendesen, majd felhítuk a Helsinki irodánkat, hogy mi lesz a visszfuvar. A válsz az volt hogy valószínűleg semmi, majd holnap megmondja, de szinte biztos volt hogy üresen haza. Sebaj majd másnap telefon.

Másnap valóban azt mondták hogy irány haza üresen, de nem komppal, mert egy hétre előre foglalt minden hely, így mivel volt nálunk Orosz közlekedési engedély, go a birodalmon keresztül.

Fasza. Azt is elmondták, hogy az útvonal Valima (Finn-Orosz határ) Leningrád-Moszkva, onnan vissza Szmolenszk-Minszk-Brest, be Lengyelbe, és onnan haza.

Ez azért volt, mert a mai Balti államok, Észtország,Lettország,Litvánia abban az időben zárt tagállamok voltak, és nem lehetett rajtuk keresztül tranzitálni.Hát elindultunk.

Egy nap volt a határ belépés a birodalomba, és onnan Leningrádig az út. Ott szállodában aludtunk, mert megtehettük.

Aki még nem hallott volna róla, volt nálunk Szovtranszavtós szervízkönyv, ez egy csekkfüzet volt, amire tankoltunk, vagy szállodában aludhattunk. Néha azért szállodáztunk is, még ha nem volt kedvünk a szállodában aludni, de a fürdés miatt kellett. Ez ingyen volt, ennek az igénybevétele miatt nem vontak le a napidíjból.

Egyébként Magyarországon is lehetett vidéki felrakó megcsúszása miatt szállodában aludni, ott bélyegzővel fizettünk.

Második napon Leningrád és Moszkva között jó félútig mentünk. Ezen az úton egy hosszú faluban megálltam a magazinnál cigit venni a keresztapámnak. Ő ugyan is az ötvenes években a Szovjetúnióban tanult, és kérte hogy vegyek neki Mahorka cigit ha arra járok.

Vettem is 5 kartonnal, megyek ki a boltból, ott áll a rendőr az IZS motor mellett. Kérdezi miért álltam meg? Mondom mahorkát vettem. Azt mondta Durak vagyok, (hülye) amikor ott az ingzsebemben a Marlboro. Azt neki adtam, megköszönte, és mondta igyekezzek át a falun.

Ugyan is a falu és települések két végén lévő rendőrposztok átszóltak egymásnak rádión, hogy mikor ment el mellettük a külföldi kocsi, és átlagot számolva ha nem mentél át időben akkor kerestek. 

Na mindegy, másnap Moszkva, parkolás a Mozsenszkojén, ez a Moszkva külső körgyűrűjénél van a Minszk felé vezető úton a nyugati oldalon.

Este szállodás fürdéss, kaja a Szovinteravto szálloda éttermében, sok bor vörös pezsgővel higítva fröccsként, és persze vodka, majd kábulat. :-)

Másnap ha már itt vagyunk, megnéztük a nagy álmodónkat ahogy Hofi mondta, Lenin elvtársat, és a Vörös tér és környékét, Krasznaja Plósaty a továbbiakban, de mégyegyszer le nem írom. :-) Aznap már sehová tovább este ismét egy kis italozás a szladiban.

Másnap elverettünk egészen Smolenszkig, az ottani Szovtransz motelig. Az volt a másik nagy Magyar találkahely a birodalomban.

Ez akkoriban Hungarocamionos-Volános Magyarokat takart.

Ott ismét egy kellemes bájcsevegős hazudozós estét töltöttünk egymással. Volt vagy 15 fős brigád ott is. Szegény májunk. :-(

A következő nap Minsk volt az esti pihenő, szintén Szovtransznál de ott már szolídan kocsiban alvással.

Ezek nem voltak nagy távok, napi 350-400-500 kilométerek, de éppen elég volt, télen meg sok is nagyon.

Következő reggel kényelmes indulás Brest felé a Lengyel határra.

Na itt jön a vicces része.

Minskből kifelé menet, egy kétsávos osztottpályás úton megállított a rendőr, mondta hogy gyorsan hajtottam, menjek a kocsihoz, megmutatja.

Na ott szartam be kishíján.

A két útpályát elválasztó fűsávon állt egy Moszkvics, és benne ült egy civil faszi, ránézésre is 20 év gulág, kopasz sebhelyes arcú álmomban ne jöjjön elő. Biztos titkosrendőr volt. :-)

A technika a következő volt.

A titkos rendőr, kézben fogott egy radar ernyőt, ami pont úgy nézett ki mint egy régi traktor elején a bili lámpa. Ezt irányította a szembejövő, maj hátrafordulva a hátúlról jövő forgalom felé.

A műszerfalra volt szerelve egy ősrégi kalapácslakkal festett lemez doboz, amiben egy analóg műszel volt beapplikálva, olyan mint a régi voltmérő műszerek. Amikor odafordította a kocsi felé a mutató elkezdett pulzálni 30 és 60 között. 

Egy pillanatra sem állt meg csak lüktetett. Beszarás volt.

Mutatja a szerv, hogy én 70-nel mentem. Szerintem 80-nal mentem de a röhögéstől nem bírtam magammal, erre a rendőa a szúrós tekintetéből átváltott röhögésre. Amúgy jó csávó volt.

10 rubel lett a büntetés.

Ez úgy működött, hogy ráírta a büntetést a közlekedési engedélyre, és az útvonal engedélyre, mert az is volt, így a határon kellett befizetni, mert a rendőr nem fogadhatott el pénzt. Próbáltam megkenni de nem akarta a baksist. Pedig 20-at is akartam adni neki.

Kéri az útlevelemet a rendőr, adom neki, majd kerekre tágult szemmel kérdezi, hogy ez milyen születési hely?

Ugyan is nekem az van beírva, hogy Sztálinváros. (Dunaújváros régi neve 1961-ig) Azt mondta ilyen nincs Vengriában.

Mondom már valóban nincs. Elmagyaráztam neki, hogy ti basztátok ki a mauzóleumból Sztálin elvtársat 61-ben, mert Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy Sztálin elvtárs rossz elvtárs volt. Gondolkodott, és azt válaszolta: DA !

Irány a határ !

Ott megszoptam, mert nem lehetett ott befizetni a büntetést, vissza fordítottak Brest városába hogy postán pengessem be a 10 rubelt aztán jöjjek vissza. Faszán meg is oldottam vagy 3 óra alatt. A postás gyévocskák rajtam röhögtek, hogy ennyi pénzt be kell fizetnem, és jól megjártam. El sem tudták képzelni hogy ez akkor semmi összeg volt nekünk. Ők kaptak egy hónapban 40 rubel fizetést, mi a tranzitra 80-at, de nem lehetett elkölteni.

Vissza a határra, át Lengyelbe, onnan félútig Warsóig pihi, másnap Krakkó pihi, onnan haza. 

 

Ezek az utak inkább lazák voltak mint nehezek. Természetesen az akkori autók több gondoskodást igényeltek mint a mostaniak.

A hétvégi pihenőből egy nap az mindig fülke billentéssel telt, gumicsövek bilincsek ellenőrzése meghúzása, ékszíj ellenőrzés stb. 

Kerékanyák utánhúzása, ugyan is a Rábák tőcsavarjai annyira nyúlós szar anyagból voltak hogy mindig lehetett őket még húzni, és kellett is mert kiszopósodott a felni.

Na és ha el lehetett halasztani, akkor a hét közben össze szedett defektet is hétvégén szereltük meg, mármint a gumit, mert azokban az időkben nem voltak tömlő nélküli gumik, hanem belsős gumik voltak.

Ráadásul exportra mentek a Taurustól az első osztályú gumák, mi a másod osztályúakat kaptuk. A belsők nem sokat bírtak.

Ez egy kis Rába volt Rába pótkocsival. Ez még hagyján volt, ezután jött a nyerges Daf Rába szinpados két és háromtengelyes póttal. Azon annyi defektet szereltünk mint egy gumis. :-(

 

Sokkal lazább élet volt. Nem basztattak állandó telefonálgatással, mivel nem volt. Csak a határról tudtál telefonálni, már ha akartál, vagy volt gondod, vagy a la és felrakó helyekről, ha engedték.

Nem nagyon ismerték a tachográfot a keleti blokkban, egyedül a Csehek szemétkedtek vele, meg a Jugók, de akkor is sebességért akart levenni, de kigumiztuk aztán annyi.

Nem úgy mint most, amikor túlvezetésre kényszerítenek stb. Ez a mai, nehezebb élet mint a régi volt.

De így van ez az élet egyéb területein is, hiába sírnak az öregek. Ma mennyivel van egy fiatal jobb helyzetben? Mi a francból, és mikorra teremt magának egzisztenciát, vesz lakást autó stb? Szinte esélye sincs rá szülői segítség nélkül. És akinek nem tudnak segíten azzal mi lesz?

Na mindegy, ez már napi politika lenne.