Az Orosz pálya, már a rendszeres pálya az 1987-ben az év végén kezdődött a HC-nál. Akkor már javában Angoloztam, és bevállalt a cég egy rakás fuvart Jerevánba az Örményekhez. Ott építettek egy mikroelektronikai gyárat, és az Angolok csinálták a gépeket, azokat hordtuk le vagy négy évig. Fasza volt. általában kis súlyok nagy bazi faládába csomagolva, két láda kitöltötte a platót, vagy több kicsi, de súly az 6-7-8-10 tonna. Haza csak üresen, nem volt semmi. A cég eleve megadta az útvonalat. Ritka volt hogy hazajöttünk vele Angliából, az elején volt ilyen aztán direktbe mentünk. Angol-Benelux-Nszk-Ndk-Lengyel, majd a Bresti határ, onnan Kiev-Harkov-Rosztov- és télen le a feketet tenger partjára Szocsi-Tbilisi-Jereván. Vagy Nyáron Rosztov-Vlagyikavkáz (régi neve Orzsonyigidze) ott át a Kaukázuson, Tbiliszi-Jereván.  Térképen tájékozódtunk, megvettük a ruszki sofőröktől a tuti Szovjetunió térképet. Amúgy sem tudtál elveszni, mert ha hallottad abban az időben minden település határában minden ki illetve bevezető úton volj GAJ-poszt, azaz rendőrök, akik sűrün meg is állítottak és próbáltak basztatni. Ez szar volt de például ott jó volt éjszakázni, egy kis baksis fejében mert fegyveresek voltak, és nem macerált senki. Az öreg ha karácsony előtt ment el három héttel, akkor nyugdíjas tempóban is illett hazaérnie. Gyakorlatilag széles úton megy végig a Csecsen földig, ha szerencséje van láncolni sem kell. A Donyecki medence környékén vannak hullávasútak, de az sem gáz. Bárhol megkérdezhetted az utat, pláne sofortől kellett. Helyi Kamaz sofőrök mindenben segítettek. Akkor még nagyon jó csávók voltak. Ha szereltél valamit az út mellett biztos hogy megálltak segíten, még a pajszert is kiszedték a kezedből amikor kereket cseréltél. Persze mint mindenhol ott is a hatalom az ami szarozott az emberrel. Navi program sem kell, annyira nem sűrün lakott ország hogy eltévednél két falu között. :-) Egy két kanyar után már te magyaráztad az újaknak hol és hová kellett menni. Tényleg egyszerű. Ugyan ez volt a Tengizi pályán, vagy éppen a Kazah fővárosba Alma Atába is. Mai neve Almati. Anak idején éppen azon filóztunk, hogy bár autópálya nem volt náluk, kivéve egy rövid szakasz Kievben a reptér felé. hogy az utakat amik egyszámjegyűek, kurva szélesre csinálták, és még hagytak jobbról balról sok esetben száz métert is, mert valószínűleg abban gondoljodtak, hogy egyszer mindenhol autópálya lesz. Nem lett. Illetve most hallottam elmondásból, hogy a Lengyelektől, Bresttől Moszkváig full autópálya van. Amarra lefelé nem hiszem. Volt Kiev előtt meg néhány helyen osztottpályás út, amin kenték a lovaskocsit is, de nem autópálya. No meg sok helyen volt ahol elfogyott az út. Vagy elmosta a víz valamelyik áradásnál, vagy a hegyomlás takarította el az aszfaltot. Ez leginkább a kaukázusban volt, és Moszván túl a távolabbi helyeken. Lehetett murvás kavicsos vagy saras trutyis utakon menni szerencsésebb esetben néhány száz métert, roszabb esetben kilométereket. Ott úgy kell dolgozni, hogy reggel kelsz 4-5 órakor, és fekszel este 10-11 órakor. A Szocsi környékén a hegyekben megy az út a lekott területek között, ott például olyan kanyargós szerpentines hogy meg lehet őrülni. volt hogy azon a szakaszon csak napi 150 kilométert tudtunk menni. Volt egy két érdekes városi kikerülő náluk, azt meg kellett ismerni, ilyen volt például a Harkovi, na az nem volt szar. :-)