Főnököm és az egyik kolléganőm mindennap meglátogattak, főnökúr vette a  pelusomat is, amikor a kórház beszólt, hogy sokat fogyasztok ( :o), le a kalappal előtte. Plusz a kinti magyar nagykövetségről jött a nagykövet és még egy hölgy, nekik is rengeteget köszönhetek, ők is szinte nap mint nap bejöttek, ol az egyik, hol a másik. Végül a nagykövet hozott ki, intézte a papírjaimat, szervezte a hazautamat, követségi autó vitt ki a reptérre, a sofőr intézte a priority utat, 3 székem volt, fekhettem is, szóval annyira nem volt megterhelő a hazaút. Azért be voltam tojva rendesen, nehogy gáz legyen, és valahol le kelljen szállnunk, a görög sztrájkok óta nem Görögország, hanem Törökország, Szerbia, Románia és társai felett repültünk, na ott belehaltam volna egy kórházi tartózkodásba...