A lábam fáj...állandóan görcsöl, zsibbad, nyilall, ég, iszonyat...pedig elég magas a  fájdalomküszöböm, de ez annyira elviselhetetlen, hogy még xanaxszal sem tudok aludni egy óránál tovább. napi 2-3x1, másfél óra az alvásom, már több, mint egy hónapja. Ennél még a kicsikkel az elején is többet aludtam... :O

Tomi keményen nyomja, babysitter vagy bármilyen segítő nem egyszerű, a kutyák miatt pl., ma is, aput engedtem ki, hátulról rámugrott az 50 kilós, és jött volna szemből is. Ez most sajna, nem megengedhető, tehát igyekszem minél kevesebb "vendéget" fogadni akkor, amikor egyedül vagyok. Ill., kulcsmásolás lesz, mert csak egyszer ugorjon szemből... Szegényeket úgy sajnálom, nem értik, miért ordítok velük, miért nem játszunk, simogatom őket. A kapu is szorul a hideg miatt, meg sem bírom mozdítani. Szép kilátások. Egyetlen opció, hogy záros határidőn belül, mondjuk március elsejéig meggyógyulok, megerősödöm, stb. Bár múlt hét csütörtökön is, és ma is azt mondta a gyógytornász, hogy semmit sem javulok, szerintem ha minimálisan is, de fejlődöm. Erősödés: 57 kiló voltam, amikor elmentem nov. 24-én, haza már 52 kilósan jöttem 14-én, és voltam 48 kiló is. Most 3 napja már 49 kiló vagyok, talán elindul felfelé.

Ciprusi kórház: na igen, csak beteg ne legyen az ember, csak kórházba ne kerüljön, de leginkább külföldön ne kerüljön kórházba az ember...amint kiderült, hogy "idegen" vagyok, osztottak már az intenzíven is a nővérkék, volt, hogy enni nem adtak, volt, hogy másfél órán át hagytak a saját sz....omban (pelsuos voltam egy darabig, a morfium meg a többi gyógyszer kissé lecsiszolta  a megmaradt bélbolyhaimat, és aminkor vérem cseppent, mindig megkaptam, hogy ők a vérüket adták értem...azzal szerencsére nem tudtak kiszúrni velem, amikor pár ápolónő közölte, nem beszél angolul, mert érteni már elég jól értek görögül, beszélni meg megpróbáltam. Persze, ha akarta megértette, ha nem akarta, akkor meg nem. Tanulságos volt mindenesetre. Az intenzíven volt, hogy 2 ápolónőm is volt, fent osztályon viszont volt, hogy éjjelre egy nővér és 2 tanuló jutott 6 szobára, amik 4 ágyasok voltak...A látogatás viselt meg legjobban, itt nincsen fix látogatási idő, meg limitált rokon, reggeltől estig jöhetnek annyian, ahányan beférnek. kedves szomszédom (aki mellesleg részegen karambolózott, és ő vezetett, megúszta egy nyakmerevítővel, 2 hónapra, oszt csókolom) olyan rokoni és baráti kört tartott fent, hogy folyamatosan voltak nála, olykor 10-15!!!!-en is...én meg ott sunnyogtam a kórházi hálóingemben, a pelenkámmal, infúziósállvánnyal, katétereszacskóval fel-alá. Kellemes volt...