krepp Creative Commons License 2012.01.02 0 0 7299

hodo,
 drága vagy, foglak hivni, csak ...nincs csak, jól elvesztem az önsajnálatba :( 
de igérem megyek, nekem is jó lenne, nagyon.
csak olyan nehezen szakadok én is el a gyerekektől mostanában.
mindig úgy érzem, hogy kicseszés velük, ha elmegyek, pedig ezzel sem nekik sem magamnak nem teszek jót, tudom én.
párszor elmentem mér, rohantam is haza hajnalban hozzájuk :)
szilveszterkor is kiszúrásnak éreztem volna ha őket leadom a mamának én meg elmegyek bulizni, pedig rámférne igazán.
igy se jó meg úgy se jó, kicsit sem vagyok önsorsrontó :)

 

 

tyúkanyó,
köszönöm, igazad van ám :)
csak én most még mindig a "visszavárás" állapotában vagyok és ez határozza meg a cselekedeteim 89 százalékát.
annyira nem tudom elfogadni ezt a helyzetet, hogy nem vagyok hajlandó szembenézni a tényekkel.
nálunk pont ez volt amit te is irsz, hogy egyszerre elege lett a családunkból, a házasságunkból.
csak én ezt nem tudom elfogadni. 
biztos az idő helyrepakol majd és pár hónap múlva kénytelen leszek beismerni azt, amit most még nem akarok.
meg nekem nem olyan egyszerű a mászkálás, mert kinn lakok egy BP melletti településen, de a gyerekek is és én is bent dolgozunk/tanulunk a városban.
Itt én nem ismerek senkit, nincs is időnk a faluban programozni, van, hogy későig dolgozom, akkor a nagyszülők vigyáznak a gyerekekre, nincs szivem kihivni őket máskor.
Van, hogy heti 4x kell jönniük.

Ha nem késő estig dolgozom, akkor általában 6-7 felé érünk haza és akkor már inkább pihegünk :)
szóval nem egyszerű, bár árulom a házat, egyelőre nem jött senki és a mostani helyzetben nem hinném, hogy hamar sikerül eladnom, pedig nem nagyon tudom fenntartani, meg nagy is nekünk. 
de nem szeretném ám eltemetni magam, csak egyelőre még nem látom , hogy hogyan lesz ez az egész.
a költözés biztosan segitene, mert itt a világ végén elzárva az emberektől nem túl vidám az élet igy egyedül.