_tyúkanyó Creative Commons License 2012.01.01 0 0 7298

Az rossz kifogás, h fiatalok a kollégák, attól elviekben még lehet jót beszélgetni velük. :) Ha teljesen más az életfelfogás, tán még akkor is..

Nincs valami olyan sport, ami érdekel, vagy hobbi, amihez találnál társakat? Akár neten keresztül, hátha kiderül, h a szomszéd utcában lakik valaki, akivel közös programot lehet csinálni. ;)

 

Nekem sokat jelent a futás (a Futóbolondok :) ), és a tajcsis társaság, ahova 3. éve járok- épp pirultam az év végi találkozón, mert megdicsértek, h minden edzésen ott voltam- ha tudnák, h mennyire kényszeres dolog ez nálam... :D

Visszataláltam régi szerelmemhez, a tájfutáshoz is, ahol 10-18 évesek közé járok edzeni (a lányaimmal), +itt a kézimunkás fórumon is van egy társaság, akik sokat segítettek, h ne érezzem egyedül magam, még ha mostanában nem is túl sokat érek rá foglalkozni velük...

 

Szóval itt tartok, nem ment gyorsan, de mindenben lassan érő típus vagyok. Viszont én is onnan indultam, ahol Te vagy, kb., álompár, sose-válunk-el, aztán egyszercsak mégis kiderült, h apuka nem érezte magát önmagának mellettünk- de ez már csak akkor derült ki, mikor betelt a pohár nála... (Véletlenül akkortájt ismerkedett össze mostani feleségével, de szerinte ennek semmi-de-semmi-köze nem volt, h hirtelen elege lett a házasságunkból...)

 

Az nem jó, h a cuccai ott vannak, de ő meg nem akar ott lenni; ha nem viszi el, akkor legalább pakold be dobozba, vagy dugd el olyan szekrényekbe a holmiját, amiben a legritkábban van dolgod. Jobb, ha ő is látja, az már nem az ő otthona..

Előzmény: krepp (7296)