Mennyi idős is pontosan Máté? Peti most lesz 20 hónapos. Azon filózunk, hogy ez már a terrible two-e. Ha nem, hát én öngyilkos leszek.

Nem tudom, gonoszság-e vagy sem, ma hagytam, hagy üvöltsön, miután napi 15-20 percet beszélek skype-on anyuékkal és ő ezalatt a 15-20 perc alatt sem tud kibújni a bőréből, 1 percenként akar valamit és húz kézen fogva ide-oda. Miután kétszer kihúzott innivalóért, háromszor valami kajáért a hűtőhöz (ez úgy van, hogy kihúz, kérdem mit kér, csak nyikorog és kéri, hogy vegyem fel. felveszem, rámutat pl a joghurtra. oké. beviszem a joghurtot a nappaliba a gép elé, hogy oké, együnk akkor, eszik két falatot és a harmadikra már elfordul. eltelik egy perc, húz ki újra a hűtőhöz, ezúttal 2 falat sajtért. stb stb), szóval miután 5x mentem ki a konyhába valamiért és legalább 3 féle játékot kért el a polcról (vannak a földön is persze játékai, de miután nem akarunk térdig játékban járni, pár cucc be van pakolva a szekrénybe, de neki furcsa mód mindig ilyen játékok kellenek (ha cserélek és a földön lévő játékokat teszem el, akkor persze azonnal azok kellenek), szóval ezek után mikor még egyszer próbált kihúzni, nem mentem. Mert ez a 8 kihúzás nagyjából 10 perc alatt történt, míg próbáltam beszélgetni anyuékkal. Szerencsétlenek alig várják ezt a kis időt, hogy beszélhessünk, erre az idő nagy részében én épp ingajáratban vagyok a nappali-konyha-gyerekszoba között. Egész nap ezt csinálja, nem pikkel anyuékra, csak egyszerűen unom már, hogy egyetlen percet nem hagy "élni". Tudom, gáz, hogy ilyet írok, de megbolondít ezzel. Szóval kilencedszerre mondtam, hogy nem. Nem megyek ki megint a konyhába. ekkor persze elkezdett visítani, mint az őrült, mi az, hogy nem, majd ezt folytatta 20 percen át (igen, néztem az órát). Ezalatt próbáltam nyugtatgatni, magyarázni, miért nem megyek, de semmi nem hatott. Teljes extázisban állt előttem és sírt, én meg persze inogtam, hogy menjek-e vagy ne, de nem akartam, hogy azt higyje, ha nagyon visít, megyek. 

És próbálom én elfogadni, de megbolondít ezzel. Igazság szerint tudom, hogy mindketten ilyenek vagyunk, volt kitől örökölnie a kitartást meg a makacsságot és valahol nem is akarom én "megtörni", hogy megváltozzon, de amit az utóbbi időben művelt... Botrányos. Fetrengés a boltok padlóján, fejütögetés a földhöz, ha nem az van, amit akar és állandó hiszti, visítás, nyikorgás. Ez olyan két hete kezdődött ilyen durván, előtte is voltak ilyenek, de nem ilyen napi 24 órában. 

A babysitter jó ötlet egyébként, még nincsen, de amilyen a mai nap is volt... Nem akarok tömeggyilkost nevelni belőle, aki később azzal magyarázza a tetteit, hogy úgy érezte gyerekkorában, hogy az anyja nem fogadta el... :)