Az igazsag - ami az en torekveseimet illeti - ennel sokkal egyszerubb: nem tudtam egy szamomra fontos szemelyt meggyozni arrol gyermekkent, hogy az irracionalis gondolkodasa tonkreteszi a kornyezetet es onmagat is. Ez fontos volt szamomra, de nem jartam sikerrel - mert nem is jarhattam volna sikerrel semmilyen korulmenyek kozott - es mar nincs is modom ez ugyben tenni semmit.
Nekem talan ahhoz kellettek ezek a körök, hogy mindezt belassam. Ezert erdekel a tema, ezert olvastam tucatnyi konyvet pszichologiarol kesobb, ezert vitatattam es gyozkodtem olyanokat, akik nagyon maskent lattak a vilagot, es ezert van bennem tulzott erdeklodes az irracionalitas szamomra szelsoseges megnyilvanulasi formai irant.
Nem azert futjuk a köreinket, mert ertelmuk van, hanem mert eros kesztetes van bennunk ra.

Tudod, az a bizonyos szabad akarat, meg amit a gyakorlatban jelent...