Pontosan igy van, a kulcs az m=h(nü)/c² . Azonkívül, amiről itt még nem beszéltem, két téridő pont között számtalan "fotonút" legetséges, amelyek kiszámítható valőszínűséggel valósulnak meg, emiatt a pályagörbe határozottsága megszúnik, elmosódottá válik, de a kezdete, a foton emissiója és a műszerrel való találkozása biztos eseményt jelen. Ez a jelenség összekapcsolja a spec.relt a kvantumjelenségekkel, ami jelentős, kibővülő  előlépést jelent. Ha a téridő intervallumokat csökkentjük, akkor atomi méretek körül a téridő szemcsézettsége kerül előtérbe és az eddig folytonos változók, energia, impulzus, tömeg stb. diszkrét, véges nagyságot vesznek fel.