Vizsgáljunk egy fotont, amely A helyről indul el és B tükörről A-ra verődik vissza t idő alatt, az átlagsebessége 0 lesz, hiszen t idő alatt 0 lesz az eredő elmozdulása. Ne felejtsük el, hogy egy foton sebességét nem minden pillanatban, ismerjük, hanem csak a mérések pillanataiban. Ezért a foton átlagsebességét mérhetjük csak, így beszélhetünk 0 átlagsebességű fotonról is. Ha a foton többszörösen is visszaverődött valahonnan, akkor is csak a mérés kezdeti és végső értékeit ismerjük, ezért c-től eltérő, kisebb átlagsebességeket kapunk.

Ez azt jelenti, hogy a téridőben ( az egyszerűség érdekében egy kétdimenziós téridőt vizsgáljunk ) , c-nél kisebb átlagsebességű foton csak cikk-cakk mozgást végezhet egy inerciarendszerben.

Bármilyen út-idő pályagörbe tetszőlegesen közelíthető egy olyan cikk-cakk pályagörbével, amelynek az iránytangense bármely pontban, +c kell hogy legyen. Ez a cikk-cakk pályagörbe pedig egy foton nyomvonala is lehet éppen, sőt tövább víve a gondolatmenetet nem történik más, minthogy egy tetszőlegesen mozgó P pont helyettesíthető egy F jelű fénysebességgel haladó fotonnal azaz a P ( x,t ) pályagörbén,  bármelyik tetszőleges időintervallumban, az F(x,t) foton átlagsebessége azonos a P pont átlagsebességével.   ( Remélem eddig ez követhető volt )

Einstein spec.rel. egyenletei nem változnak meg, ha a vákumbeli fénysebesség állandóságának axiomáját a következő módon fogalmazzuk meg:

Minden inerciarendszerben csak a vákumbeli, fénysebességű mozgás létezik.

( ez azt jelenti, hogy minden mozgásállapot, amit mérünk az csak látszólagos és átlagos lehet. )

Ez a kijelentés sokkal többet állít, mint amit Einstein megtett, ennek taglalása messzire vezet.

Azt vegyük észre, hogy egy F foton szinte rá tud "ülni" egy P részecskére, mintegy helyettesítve azt, azaz továbblépve nemcsak a mozgásállapotában, hanem minden más tulajdonságában.