„A te dontesed, hogy az ertelmed vezet, vagy az abrandjaid.”

 

Nem. Az érzelmi-értelmi egység között nem lehet választani. Ez egy megbukott dualista felfogás, ami szerint az emberben két gócpont beszélgetne egymással: egy abszolút  érzelmi és egy abszolút értelmi. A kettőt éppen úgy nem lehet szétválasztani, mint a papírlap két oldalát. Mondhatnám azt is persze, hogy benne vagy a dologban, nem kívülről látod magad.

 

„Ezek alapjan feluleteseeggel vadolod a tudomanyt.”

 

Nem vádolom. A tudománynak kijelölt hatókörei vannak, ennek elfelejtése vagy tagadása a tudományellenesség.  Az emberi létlényegét vagy a hit lényegét a tudomány nem tárgyalja. 

 

„kulonben az allitasaid csak sematizmusok, klisek, mémek, frazisok”

 

Állításaim mély intuitív és érzelmi töltettel rendelkeznek. Ezért szólnak valamiről és ezért nehéz megérteni őket. A „TZIBIBGB§(B=/(B” formális jelsorozat persze semmilyen ilyen tartalommal sem bír, cserébe könnyen bizonyítható pl. a „ziuzfn817n” jelsorozattal megadható axiómából…..

 

„Az idot pedig ugy merjuk, hogy szabalyos ismetlodeseket szamolunk. Amit nem igy merunk, azt nem az ido fogalmaval azonositjuk.”

 

Ez megint nem igaz. A fizika időfogalmát – ami egy kényszerű, végletekig lecsupaszított praktikum – azonosítod a valódi idővel. Pont erről beszélek. Ez a tudományhívés. A folyamat így néz ki: a fizikus meg akarja ragadni az időt. Galilei óta tudjuk, hogy mérni kell mindent. Nosza, csinálunk órát. Tudjuk, hogy ezzel az idő sematizálható, redukált része ragadható meg csak, de nem tudunk mit csinálni, max. megpróbáljuk ezt észben tartani. Egy idő után ezt elfeledjük, és a fizika könyvben keressük a színeket, az ízeket és az időt is…..

 

 De felteszek pár kérdést, ha megtudod válaszolni őket, akkor elhiszem, hogy az idő a fizikakönyvekben van leírva:

 

Honnan tudjuk, hogy az óra, amit készítettünk tényleg periodikus??

Mi van, ha nincs a természetben periodikus jelenség? Nincs óránk, vagyis nincs időnk sem?